Volt egyszer két gazdag kereskedő, Akiba és Tarphon. Tarphon gazdag családból származott és soha sem ismerte a szegénységet. Így nem foglalkozott a szegényekkel és az egész vagyonát magára költötte. Akiba viszont szegény szülők gyermeke volt és tudta, milyen keserű a szegénység. Így pénzének jelentős részét fordította arra, hogy mások szegénységét enyhítse.
Mivel Tarphon a barátja volt és szerette őt, sajnálta, hogy az soha nem ad semmit a szegényeknek. - Egy napon elment barátjához és azt ajánlotta neki, hogy vesz neki egy csodálatos kincset, kedvező áron. Tarphon örült a kínálkozó alkalomnak és nagy összeget bízott Akibára. Az viszont elment a pénzzel a szegénynegyedbe és elosztogatta azt a szűkölködők között.
Nemsokára Tarphon látni szerette volna a kincset, Akiba pedig elvezette a szegénynegyedbe. "Itt van az a kincs, amiről olyan lelkendezve beszéltél?", kérdezte Tarphon meglepetten. "A teljes összeget szétosztottam a szegények között. Gyere és nézd meg a kincsed!", mondta Akiba. A piszkos sikátorból egy házba léptek. Bent sötét volt, a napfény nem hatolt be a szegényes szobába. Csak egy égő tűzhely, egy asztal és néhány szék volt a helyiségben. "Miért nem adtál ezeknek az embereknek semmit?", kérdezte Tarphon. "Adtam nekik", válaszolta Akiba, "korábban a tűzhely hideg volt, a lábas üres és az emberek a földön feküdtek!"
"Egy másik házban egy diákot találtak, aki gyertyafénynél olvasott egy könyvet. "Miért nem adtál semmit ennek a fiúnak?" "Pedig én adtam neki. Korábban sem könyve, sem lámpája nem volt. Nem tudott tanulni, és napszámosként kellett dolgoznia!", mondta Akiba. Így haladtak házról házra. Tarphon rémülete, pedig nőttön nőtt, mikor kezdte felfogni, milyen nagy városában a nyomor és a szegénység.
Hazafelé azt kérdezte Akiba: "Na, hogy tetszik a kincs, amit vettem neked?" Tarphon lesütötte a szemét, és azt mondta: "Megszívlelem a tanításod és még sok drága kincset fogok szerezni, hogy segíthessek a szűkölködőknek." (Zsidó legenda)
"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét." Példabeszédek könyve 19:17
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése