Hosszas hallgatás után, most újraindítom webnaplómat. Néhány hónapja azért hagytam abba, mert úgy gondoltam, hogy kevés időm van a rendszeres íráshoz. Képtelen voltam mindennap valamit írni.
Ez volt az egyik ok, amiért befejeztem. Sőt, töröltem blogomat. A másik a hallgatás közönye. Bevallom, alig érkezett visszajelzés, hogy egyáltalán van, akinek fontos. Felmerült tehát bennem az, hogy egyáltalán fontos-e leírni, megfogalmazni a gondolataimat. Segíthet-e ez bárkinek? Elgondolkoztat-e bárkit is? van még ereje a gondolatnak, a szónak?
Kérdezheted: változott-e valami. Semmi sem változott. Csak én változtam.
Nem akarom megadni magam a közönynek. Stephen Kingnek van egy regénye, amelynek az a címe, hogy "Langolierek". Maga a mű felejthető - már bocsánat azoktól, akik szeretik az írót és műveit - de ma a "közöny" az langolier, az a lény, amely felfal mindent.
A közöny falán törik szét a jó kezdeményezés, a lelkesedés, a változtatásra igyekvő szándék. Sokaknak már csak egy mordulásra telik, hogy miért izgágáskodik bárki is, amikor olyan jó ez a langyosság, olyan jó ez a mozdulatlanság. Egyszóval olyan jó ez a hullaszag, amely körüllengi a mindennapokat.
Újrakezdem az írást. Tudom, hogy kevesen fogják olvasni. Tudom, hogy nem érkezik majd több visszajelzés. De talán mégis lesz valaki, talán egyetlen ember, akinek szintén elege van a közönyből, a kisszerűségből, a monotonitásból. Aki velem együtt boldogan jár, vagy akar járni az Egyetlen úton...
Kérdezheted: változott-e valami. Semmi sem változott. Csak én változtam.
Nem akarom megadni magam a közönynek. Stephen Kingnek van egy regénye, amelynek az a címe, hogy "Langolierek". Maga a mű felejthető - már bocsánat azoktól, akik szeretik az írót és műveit - de ma a "közöny" az langolier, az a lény, amely felfal mindent.
A közöny falán törik szét a jó kezdeményezés, a lelkesedés, a változtatásra igyekvő szándék. Sokaknak már csak egy mordulásra telik, hogy miért izgágáskodik bárki is, amikor olyan jó ez a langyosság, olyan jó ez a mozdulatlanság. Egyszóval olyan jó ez a hullaszag, amely körüllengi a mindennapokat.
Újrakezdem az írást. Tudom, hogy kevesen fogják olvasni. Tudom, hogy nem érkezik majd több visszajelzés. De talán mégis lesz valaki, talán egyetlen ember, akinek szintén elege van a közönyből, a kisszerűségből, a monotonitásból. Aki velem együtt boldogan jár, vagy akar járni az Egyetlen úton...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése