"Abortálni vagy nem abortálni? Ez itt a kérdés..." - szólna ma átköltve a Hamlet híres mondata. A napokban heves ellenzői és támogatói hangoktól zajos a közmédia az ún. abortusztabletta magyarországi bevezetésének lehetősége kapcsán.
"Női jogvédő szervezetek szerint az abortusztablettáról nincs szakmai vita, a készítmény bevezetését az Egészségügyi Világszervezet, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) illetékes szakmai tanácsadó testülete, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium is azért támogatta, mivel azt biztonságosnak és hatékonynak tartják." - olvassuk a hírt a HVG.hu tegnapi hírei között.
Egy internetre feltöltött anyag, amelyet egy amerikai szervezet "Hayes Publishing Co. Inc." adott ki, és Magyarországon a "Kiáltás az életért Egyesület" jegyez, a következőket írja e szerről: "Az RU-486 (Mifepristone vagy Mifeprex) olyan méreg, amely meggátolja a megfogant emberi élet táplálásához szükséges hormon, a progeszteron termelődését. (...) A prosztaglandin nevű másik szert arra használják, hogy görcsös méhösszehúzódásokat okozva az elhalt magzatgyermeket kihajtsák a méhből. (...) Az önmagában alkalmazott RU-486 az esetek 60-80%-ában öl meg a magzatgyermeket, prosztaglandin hozzáadásával a méregkoktél hatásfoka 95%." Az írás tájékoztat a 3 lépcsős eljárásról, amelynek részleteit most nem írom le. Beszél a járulékos hatásokról, közöttük azokról a nőkről is, akik az eljárás közben haltak meg keringési rendellenségben, szeptikus sokkban vagy operáció utáni fertőzésben.
A két - az ellenzők és támogatók - tábora, ahogyan én látom a helyzetet, alapvetően két nézőpontból közelít a kérdéshez. Az ellenzők az embrió/magzat élethez való jogát hangsúlyozzák, és az abortusz helyett pl. az örökbe adás lehetőségét javasolják. A támogatók pedig nők jogait emelik ki, és azt mondják, hogy a művi abortusznál sokkal veszélytelenebb ez az eljárás. (Tudom, hogy nagyon leegyszerűsítettem a két tábor álláspontját, de talán így érthetőbb miért feszülnek egymásnak ezek a táborok.)
Az abortusz, amióta csak létezik, mindig megosztotta az embereket. A keresztényeket is, és nem csak a más világnézetet vallókat. Ami az egyik oldalon egyértelmű gyilkosság, az a másik oldalon szükséges rossz. Mert a terhességmegszakításra nemcsak az emberek felelőtlensége miatt van szükség, hanem fontos lehet akkor is, amikor az anya életét kell megvédeni. A támogatók azt is hangsúlyozzák, hogy a nem kívánt terhesség fenntartásával - és ebben azért van valami - alapvetően a nőket "büntetik" azok, akik ellenzik az abortuszt. Mert elsősorban a nőnek kell viselnie a szexuális kapcsolat következményeit. Az ellenzők viszont ezzel szemben, főként ha keresztény emberekről van szó, a "Ne ölj!" parancsolatot szokták érvként felhozni, amely mindenekelőtt az élet feltétlen tiszteletéről szól. Szerintük az abortusz, amely egy formálódó emberi életet öl ki az anya testéből, nem más, mint ennek a parancsolatnak a súlyos megszegése: gyilkosság.
Ebben a kérdésben, még Bibliával a kezünkben sem könnyű állást foglalni! És az is igaz, hogy addig könnyű feketén-fehéren látni az abortuszt, amíg személyesen érintetté nem válik valamilyen okból az ember. Mert valóban kérdés az, hogy mi van akkor, ha tényleg az anya élete a tét? Egy anyáé, akit otthon még másik két gyermek is vár, akikért éppen úgy felelős, mint azért a piciny életért, amelyet a szíve alatt hord. Mert nem minden abortusz csupán az emberi felelőtlenség következménye. S mi van akkor, ha kiderül, hogy a gyermek súlyos fogyatékosságokkal fog megszületni? Bár ezek a vizsgálatok azért nem mindig egyértelműek... De mi van, ha mégis? Egy olyan beteg társadalomban, mint a miénk, milyen jövője van egy fogyatékkal megszülető gyermeknek, amelyik nem hall majd, vagy nem lát, vagy ami rosszabb: down kóros?
Ezekkel a felvetéseimmel nem foglaltam állást az abortusz mellett! Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a probléma sokkal nehezebb és összetettebb, mintsem egy egyszerű "gyilkosság" szóval állást foglaljunk az abortusz-kérdés körüli vitában. S tegyük hozzá, az élet igazán súlyos kérdései sohasem olyan egyértelműek és egyszerűek, mint azt mi szeretnénk!
Magam úgy gondolom, hogy minden eset, amikor felmerül az abortusz kérdése, egyedi, amelyet mindenképpen alaposan körbe kell járni. Az állapotos asszonynak azonban tudnia kell, hogy az abortusznak nemcsak fizikai-testi, hanem súlyos lelki következményei is vannak! Ezt valahogy mindig kifelejtik a tájékoztatásból! Másrészt akármit is vallunk arról, hogy az embrió mikortól számít embernek, azt mégsem tagadhatjuk az, ami a méhben formálódik mégis csak élőlény, és nem tárgy, amivel kényünk-kedvünk szerint bánhatunk! S tisztelnie kell mindenkinek annyira az életet, hogy legalább ad elég időt magának arra, hogy mielőtt az abortusz mellett dönt, legalább végiggondolja a további lehetőségeket. Ha másért nem, legalább azért, hogy még egyszer ne kelljen ugyanezt az utat végigjárnia!
Sok mindenről lehetne még szót ejteni az abortusztabletta körüli vita kapcsán. Most mégis befejezem ezt a bejegyzést, amellyel egyetlen célom az volt, hogy legalább egy kicsit elgondolkozzunk a téma súlyosságához illő módon. Annyi bizonyos, hogy nem lenne szükség abortuszra, ha nem egy bűntől megromlott, elveszett világban élnénk. De ez majd csak odaát vár bennünket!
Egy internetre feltöltött anyag, amelyet egy amerikai szervezet "Hayes Publishing Co. Inc." adott ki, és Magyarországon a "Kiáltás az életért Egyesület" jegyez, a következőket írja e szerről: "Az RU-486 (Mifepristone vagy Mifeprex) olyan méreg, amely meggátolja a megfogant emberi élet táplálásához szükséges hormon, a progeszteron termelődését. (...) A prosztaglandin nevű másik szert arra használják, hogy görcsös méhösszehúzódásokat okozva az elhalt magzatgyermeket kihajtsák a méhből. (...) Az önmagában alkalmazott RU-486 az esetek 60-80%-ában öl meg a magzatgyermeket, prosztaglandin hozzáadásával a méregkoktél hatásfoka 95%." Az írás tájékoztat a 3 lépcsős eljárásról, amelynek részleteit most nem írom le. Beszél a járulékos hatásokról, közöttük azokról a nőkről is, akik az eljárás közben haltak meg keringési rendellenségben, szeptikus sokkban vagy operáció utáni fertőzésben.
A két - az ellenzők és támogatók - tábora, ahogyan én látom a helyzetet, alapvetően két nézőpontból közelít a kérdéshez. Az ellenzők az embrió/magzat élethez való jogát hangsúlyozzák, és az abortusz helyett pl. az örökbe adás lehetőségét javasolják. A támogatók pedig nők jogait emelik ki, és azt mondják, hogy a művi abortusznál sokkal veszélytelenebb ez az eljárás. (Tudom, hogy nagyon leegyszerűsítettem a két tábor álláspontját, de talán így érthetőbb miért feszülnek egymásnak ezek a táborok.)
Az abortusz, amióta csak létezik, mindig megosztotta az embereket. A keresztényeket is, és nem csak a más világnézetet vallókat. Ami az egyik oldalon egyértelmű gyilkosság, az a másik oldalon szükséges rossz. Mert a terhességmegszakításra nemcsak az emberek felelőtlensége miatt van szükség, hanem fontos lehet akkor is, amikor az anya életét kell megvédeni. A támogatók azt is hangsúlyozzák, hogy a nem kívánt terhesség fenntartásával - és ebben azért van valami - alapvetően a nőket "büntetik" azok, akik ellenzik az abortuszt. Mert elsősorban a nőnek kell viselnie a szexuális kapcsolat következményeit. Az ellenzők viszont ezzel szemben, főként ha keresztény emberekről van szó, a "Ne ölj!" parancsolatot szokták érvként felhozni, amely mindenekelőtt az élet feltétlen tiszteletéről szól. Szerintük az abortusz, amely egy formálódó emberi életet öl ki az anya testéből, nem más, mint ennek a parancsolatnak a súlyos megszegése: gyilkosság.
Ebben a kérdésben, még Bibliával a kezünkben sem könnyű állást foglalni! És az is igaz, hogy addig könnyű feketén-fehéren látni az abortuszt, amíg személyesen érintetté nem válik valamilyen okból az ember. Mert valóban kérdés az, hogy mi van akkor, ha tényleg az anya élete a tét? Egy anyáé, akit otthon még másik két gyermek is vár, akikért éppen úgy felelős, mint azért a piciny életért, amelyet a szíve alatt hord. Mert nem minden abortusz csupán az emberi felelőtlenség következménye. S mi van akkor, ha kiderül, hogy a gyermek súlyos fogyatékosságokkal fog megszületni? Bár ezek a vizsgálatok azért nem mindig egyértelműek... De mi van, ha mégis? Egy olyan beteg társadalomban, mint a miénk, milyen jövője van egy fogyatékkal megszülető gyermeknek, amelyik nem hall majd, vagy nem lát, vagy ami rosszabb: down kóros?
Ezekkel a felvetéseimmel nem foglaltam állást az abortusz mellett! Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a probléma sokkal nehezebb és összetettebb, mintsem egy egyszerű "gyilkosság" szóval állást foglaljunk az abortusz-kérdés körüli vitában. S tegyük hozzá, az élet igazán súlyos kérdései sohasem olyan egyértelműek és egyszerűek, mint azt mi szeretnénk!
Magam úgy gondolom, hogy minden eset, amikor felmerül az abortusz kérdése, egyedi, amelyet mindenképpen alaposan körbe kell járni. Az állapotos asszonynak azonban tudnia kell, hogy az abortusznak nemcsak fizikai-testi, hanem súlyos lelki következményei is vannak! Ezt valahogy mindig kifelejtik a tájékoztatásból! Másrészt akármit is vallunk arról, hogy az embrió mikortól számít embernek, azt mégsem tagadhatjuk az, ami a méhben formálódik mégis csak élőlény, és nem tárgy, amivel kényünk-kedvünk szerint bánhatunk! S tisztelnie kell mindenkinek annyira az életet, hogy legalább ad elég időt magának arra, hogy mielőtt az abortusz mellett dönt, legalább végiggondolja a további lehetőségeket. Ha másért nem, legalább azért, hogy még egyszer ne kelljen ugyanezt az utat végigjárnia!
Sok mindenről lehetne még szót ejteni az abortusztabletta körüli vita kapcsán. Most mégis befejezem ezt a bejegyzést, amellyel egyetlen célom az volt, hogy legalább egy kicsit elgondolkozzunk a téma súlyosságához illő módon. Annyi bizonyos, hogy nem lenne szükség abortuszra, ha nem egy bűntől megromlott, elveszett világban élnénk. De ez majd csak odaát vár bennünket!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése