A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át, a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval, és többféle csészével tért vissza. Volt köztük porcelán, műanyag, és üveg. Néhány egyszerűek, néhány drága és ritkaság volt. Arra kérte volt diákjait, hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt:
- "Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart az a kávé volt, és nem a csésze. Mégis tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, és egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az élet: a kávé, és a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció: a csészék. Mindezek csak eszközök az élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése