"Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre." (1Korinthus 2,7)Isten bölcsessége nem a világ bölcsessége. Egyrészt azért nem, mert végtelenül meghaladja azt. Isten elméje végtelen, az emberi elmék együttvéve is csak végesek. Az emberek legokosabb, legkifinomultabb, legtudományosabb, legfilozofikusabb elgondolásai mind apró morzsái csupán Isten kifürkészhetetlen bölcsességének – ha egyáltalán morzsái annak, és nem eget verő butaságok. Másrészt azért nem, mert Isten bölcsessége meglepő, váratlan és botrányos a világ bölcsei számára. Isten bölcsessége „a kereszt bolondsága”. Eszerint egy keresztre feszített ember kínhalála jelenti az Isten országába vezető utat, és ez az út könnyebben járható az együgyűek, erőtlenek, nemtelenek, lenézettek, semmik számára, mint az értők, okosak, műveltek, sikeresek és erősek számára. Istennek ez a bölcsessége a világ bölcsei számára értelmetlen és intellektuális szempontból értékelhetetlen ostobaság.
De mi ezt a bölcsességet hirdetjük – nagy örömmel és bátorsággal. Ez elrejtett bölcsesség, mert hosszú időn keresztül csak Isten elméjében létezett. A történelemben Isten cselekvését meghatározta ugyan, és ezt utólag már világosan láthatjuk, de a Krisztus eljövetele előtti évezredekben nem vált ismertté. Még az angyalok előtt sem. Elrejtett bölcsesség ez azért is, mert csak a Lélek által megvilágosított emberek számára érthető. Aki még nem látta meg Krisztus arcán az Isten dicsőségét, mert nem szólalt meg a lelkében a teremtő isteni hang: „Legyen világosság!”, az értetlenül bámul a keresztre, meg azokra a keresztényekre, akik egy brutális – és talán értelmetlen – kivégzésnél többet látnak benne. Mi azonban, akik megkaptuk Isten Lelkét, akiknek a szívébe beragyogott Isten világossága, ezt az elrejtett bölcsességet hirdetjük, egyre nagyobb meggyőződéssel és bizonyossággal, hiszen tudjuk, a Lélek által tudjuk, hogy ez a mi dicsőségünkre rendeltetett.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése