Nagyhét van. Gondoltam ebből az alkalomból néhány arcot "emelek ki" abból a tömegből, amely Jézust körülvette passiójában. A teljes igénye nélkül teszem ezt. S talán inkább csak gondolat "foszlányokat" hozok elétek azért, hogy néhány pillanatra mindannyian megálljunk, és elgondolkozzunk arról, miről is árulkodnak ezek az arcok. S talán azért is, hogy az ő arcukban, egy kicsit a saját lelki ábrázatunkat is megláthassuk, ha kell...
Elsőként két "ellenséges" ember arcába tekintünk bele: Heródesébe és Pilátuséba.
Lukács nagyon érdekes dolgot mond el kettőjükről: "Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak." [Lukács 23,12.] Hogyan kerül egymás mellé ez a két ember, akik egyébként gyűlölték, és nem sokra tartották egymást. Lukács híradásából világosan kiderül: Jézus személye hozza össze őket. Azok, akik addig gyűlölték egymást, haraggal viseltettek a másik iránt, lám gyűlöletüknek és haragjuknak most találnak valami más célpontot: Jézust.
Bár tudjuk, hogy Pilátus igyekezett Jézust menteni, mert ártatlannak tartotta. Heródes ezzel szemben, mert Jézus a cirkuszi csodák iránti vágyát nem akarta kielégíteni, megvetette, lenézte és megalázta őt. Mégis mind a ketten, így vagy úgy, ellenségeivé lettek mindannak, amit Jézus képviselt. S ez az istentelenségük volt az, amely össze hozta ezt a két embert. Ha semmi más, de hitetlenségük összebékíti őket, sőt, ahogy olvastuk barátságot kötnek egymással. Barátságot az Isten-gyilkosság árnyékában.
Vajon nem ugyanez a lelkület fog majd békét hozni erre a világra? Nem erre figyelmeztet-e bennünket a Biblia? Mert jön majd kor, amikor az egyébként oly szétszakadt világ újra egységes lesz, békét kötnek benne halálos ellenségek, akiket semmi ésszerűség össze nem hozhatott volna. De egy valami igen: "Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!" [Zsoltárok 2,1-3.] Jézus korában is, és egyszer majd, talán már a mi korunkban is, az istenellenesség ismét összehozza majd az embereket.
Jézus személye tehát összehozza még a legnagyobb ellenségeket is. Csak az nem mindegy, hogy mellette vagy ellene szövetkezünk. Mert a "vele" győzelmet jelent, az "ellene" pedig örök kárhozatot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése