2012. március 11.

2012. március 5.

Filmajánló: Felettünk a Föld

Vajon mit tennél akkor, ha egyszer csak arra ébrednél, hogy létezik egy másik Föld, amely pontos mása a miénknek? Mit tennél akkor, ha kiderülne, hogy létezik belőled egy másik, aki pontos tükre annak, aki te vagy? És mit tennél akkor, ha nem maradna más reményed az újrakezdésre csak ez a másik világ?

Egy másik Föld... Egy másik én... Egy másik világ...
Nem, nem őrültem meg, és nem is egy fantasztikus regény bevezető sorait idéztem az előbb. Egy filmet szeretnék ajánlani, amelyet az imént néztem meg. A film magyar címe ez: "Felettünk a Föld", angol címe pedig: "Another Earth". A film tudományos-fantasztikus, és mégsem az. Több ennél. Mély, emberi dráma, amelyben a szereplők feloldásra, és megbocsátásra vágynak. A sci-fi mindennek csak érdekes hátteret ad, mert mindvégig ott lebeg a kérdés: vajon, ha létezne egy másik Föld, az egyben lehetőséget adna arra, hogy "odaát" újrakezdjem?
De kezdjük az elején! A történet középpontjában egy fiatal lány áll, Rhoda (Brit Marling), aki mindig is a bolygók megszállottja volt, ezért is vezetett az útja az MIT asztrofizika szakára. Rhoda 17 éves, zseniális fiatal, aki úgy gondolja övé az élet, és számára nincsen semmi elérhetetlen. Éppen felvételének megünnepléséről tart haza, részegen, amikor a rádióban meghallja a hírt: új bolygót fedeztek fel a Naprendszerben, amely szabad szemmel is jól látható, ha valaki felnéz az égre. Autója ablakán az éjszakai eget kémlelve letér a sávból, és belerohan egy szemben álló gépkocsiba, amelyben éppen a híres zeneszerző, John Borroughs (William Mapother) ül terhes feleségével és öt éves kisfiával. Hatalmas csattanás, és a két ember élete egyszer s mindenkorra megváltozik, miközben a férfi és a lány élete furcsa módon mégis összekapcsolódik. Négy év múlva Rhoda kiszabadul a börtönből, és közben John is felébred a kómából. Mindketten azzal büntetik magukat, hogy lemondanak tehetségükről. Mindketten feloldozásra vágynak, megoldásra, de egyikük sem találja azt. Míg egy napon Rhoda megáll a férfi házának ajtaja előtt, hogy bocsánatot kérjen tőle, mert megölte a családját.
És így kezdődik el kettőjük különleges kapcsolata, amelynek közben különös hátteret ad az a másik Föld, kettőjük világa felett. A Föld 2, így nevezik a filmben, amely a film kezdetén még elérhetetlen távol van, és ahogy múlnak a percek, peregnek a filmkockák, egyre közelebb és közelebb kerül. Mintha csak a két szereplő is egyre közelebb és közelebb jutna önmagához, egymáshoz, a bocsánathoz, és az újrakezdés lehetőségéhez. 
A film az Egyesült Államokban bekerült a 2011-es tíz legjobb független film közé, illetve a Sundance filmfesztiválon elnyerte az Alfred P. Sloan-díjat. A filmet ne keressétek moziban, csak DVD-n jelent meg, és témája miatt valószínűleg nem sokakat vonzott volna. Nem "tucatfilm", és éppen ezért ajánlom! Mert elgondolkodtat az életünkről, a bűneinkről, arról, hogy van-e újrakezdés, ha elbukott az ember, és van-e bocsánat egy olyan világban, ahol nincs megbocsátás.

 

Ha valaki nem értené a film végét, akkor az nyugodtan írjon!

2012. március 4.

Megtörténhet-e az Ezsdrás 3 csodája?

Amikor a világ eseményeit vizsgálom, vagy a saját személyes életemet nézem, akkor sokszor csak összekuszálódott szálakat látok. Néha úgy tűnik, mintha sok-sok véletlenszerűség, szerencsés vagy szerencsétlen dolgok alakítanák a sorsunkat. De hívő emberként tudom, hogy mindez csupán az, amit szemmel lát az ember! Mert Istenben bízó emberként adatik más is! Az, hogy tk. minden szálat Isten tart a kezében. S ebből a tényből meríthetünk erőt, reménységet: nincsen semmi e világon, amely valahol ne Isten atyai akaratából történne meg.
Isten népének a története összefonódik a világ történetével. Mert tetszett az Istennek, hogy népét nem egy e világtól idegen világban, dimenzióban engedte létezni, hanem ugyanabban a világban, amely a gonosz is jelen lehet. De nem a gonosz irányít, és sohasem ő diktál, csak nehézzé tesz. S az Isten előkészít, beavatkozik, terel. Lehetőségek sokaságát készíti elő népe számára, hogy népe azokban járjon, és azokkal élhessen. A kérdés az, hogy élünk-e ezekkel, és vajon jól élünk-e.
Az Ezsdrás 3-ban egy nagyon különleges eseményről olvasunk! Arról, hogy Isten maradék népe, hazatérve a fogságból, hozzákezd a templom építéséhez, és nem is akárhogyan! Círusz perzsa király Kr.e. 538-ban úgy dönt, hogy engedélyezi a zsidó nép hazatérését Kánaán földjére. Ez egy hatalmas lehetőség volt, amelyet Isten ajándékozott az Ő népének! Az otthon romokban, ellenség mindenütt, ellenállás mindenfelől. S a nép maradéka mégis vállalja a hazautat, az újrakezdést, mert felismeri a vissza nem térő alkalmat. A történelemben kapott kegyelmet!
Az Ézsdrás 3-ban olvasottak abban is egyedülállóak, hogy Izráel népe egy emberként mozdul. Egyetértésben, összefogva cselekszik. Ez egy ritka pillanat, amikor egy egész nép egy szívvel indul valamire. Sokszor inkább egy-egy ember mozdult, vagy egy kis csoport. De most egy egész nép érti meg Isten akaratát, és a benne elkészített lehetőséget!
"Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtiél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében." - olvassuk. Helyreállítják tehát az oltárt, újra bemutatják az áldozatokat, újra megülik a sátoros ünnepet, és mindezt úgy, ahogyan az Isten Mózesnek adott törvényében írva van. Mindez szimbolikus is! Jele annak, hogy a hazatérés után megindul a lelki "vérkeringés", a nép szíve nemcsak dobogni kezd, hanem együtt kezd dobogni, ugyanazért! Az oltár jelképesen és valóságosan azt is jelenti, hogy helyreáll Isten és a népe között a kapcsolat! Újra lehet segítségül hívni az Urat, újra van bizalom. Isten népe nemcsak fizikálisan, hanem lelki értelemben véve is: hazatalált! Még akkor is, ha még ott van a félelem is a környező tartományok népeitől. De a félelmet végül mégis legyőzi a hit! És végül: "Az építők tehát lerakták az Úr templomának az alapját". Vagyis: megértik, hogy igazi otthon csak ott van, ahol lelki otthona is lesz az embernek. Mert az, aki nem talál vissza Istenhez, az lelki hajléktalan.

Az, ami Izráelnek egykor Jeruzsálem és a templom volt, az ma Isten népének a gyülekezet. Az oltár helyét átvette az istentisztelet és a közös imádság. Talán ezért olyan szomorú az, hogy mégis sokan lelki hajléktalanként élnek. Nehéz időkben, amikor nem minden szájuk íze szerint történik, elhagyják a közösséget, az otthonukat. Ezek az emberek máshol sem fognak otthonra találni, mert a tökéletest keresik, amelyet sohasem fognak megtalálni.

Csak a Lélek hiányzik, amely megújulást adna, hogy megtörténhessen az "Ezsdrás 3" csodája! Amikor a nép egy szívvel indult, helyreállított, megújított, emelt, épített. Csak a Lélek hiányzik... s Nélküle a romok csak romok maradnak...