A mag

Egy sikeres üzletember megöregedett. Úgy érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Úgy döntött, hogy a szokásokat követi, és nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választja, hanem valaki egészen mást. Így akarta elérni, hogy valóban az vigye tovább a vállalkozását, aki a legméltóbb arra.

Összehívta az összes fiatal alkalmazottat, és ezt mondta nekik: "Eljött az ideje, hogy visszavonuljak, és szeretném kiválasztani az utódomat. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit!" A fiatal alkalmazottak nagyon megdöbbentek. A főnök azonban így folytatta: "Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT! Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket, és kiválasztom, ki lesz az, aki tovább viheti a vállalkozásomat!"

A fiatalok jelöltek között ott áll Jim is. Ő, a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy különleges magot. Nagyon izgatottan tért haza, és elmondta a történteket a feleségének. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni, és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta, és figyelte, nő-e a növénye. 

Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényéről beszélgetett. Jim csak hallgatott, mert hiába vizsgálta az ő magját, semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, majd négy, végül öt hét, és még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, és egyre inkább úgy érezte, hogy kudarcot vallott. Már hat hónap is eltelt, és még mindig nem történt semmi Jim cserepében. Úgy gondolta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a magocska földjét. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag. 

Lassan letelt az egy év, és a cég minden fiatal alkalmazottjának el kellett hoznia a növényét, hogy megmutassa a vezérigazgatónak mit nevelt a kapott magjából. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De a felesége azzal biztatta, hogy őszintén el kell mondania mindazt, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra. Úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata! De azt is érezte, hogy a feleségének igaza van. Elvitte tehát az üres cserepét a munkahelyére, hogy szégyenszemre odaálljon vele a kollégái közé. 

Amikor Jim megérkezett a tanácsterembe, itt kellett beszámolniuk, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a kollégái neveltek. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sokan megmosolyogták, páran lesajnálták őt. Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit. Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban... A sikeres vállalkozó megszólalt: "Istenem! Milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek! Ma az egyikőtöket kinevezem vállalkozásom új vezetőjének: az utódomnak."  - az izgalom a tetőfokára hágott.

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja őt előre. Jim megrémült. Azt gondolta: "A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!" - Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét. A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre, és mindenki előtt bejelentette: "Íme, az utódom! Jimnek hívják!" Jim nem hitt a fülének. A többiek ekképpen korogtak: "Hisz még ki sem kelt a magja! Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató?" 

De mielőtt bárki folytathatta volna, megszólalt az öreg vállalkozó, és ezt mondta: "Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Csakhogy én mindenkinek egy főtt magot adtam. Ezek a magok halottak voltak, így lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből. Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Mert amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lett ő az én utódom!"

Mi ebből a történetből a tanulság? Ez: "Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok." (Szent Bernát)