2011. november 30.

A kőfaragó

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével. 

Egy szép napon, amikor mendegélt elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. „Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő!” – gondolta. Elfogta az irigység, és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene szegény kőfaragó módjára tengetnie az életét. Legnagyobb ámulatára egyszerre csak gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa és vette körül, amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt. 

Ekkor egy pompás gyaloghintót vittek el háza előtt. A gyaloghintóban magas rangú hivatalnok terpeszkedett, körülötte szolgák hada, és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt. „Milyen hatalmas ez a hivatalnok!” – gondolta a volt kőfaragó. „Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék!” Ezután magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhová dúsan hímzett gyaloghintón cipelték, és a nép reszketett tőle és gyűlölte és földig hajolt előtte, amerre csak járt. 

A nyári nap forrón tűzött, és a hivatalnok iszonyúan kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A Nap fenségesen ragyogott az égen, és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről. ”Milyen hatalmas a Nap!” – gondolta. „Bárcsak a Nap lehetnék!” Ezután Nappá változott, aki mindenkire pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket, és a földművesek átkot szórtak rá. Ám egyszer csak nagy fekete felhő kerekedett, és odafurakodott a Nap és földműves közé, így a Nap sokat veszített erejéből. „Milyen hatalmas az a viharfelhő!” – gondolta. „Bárcsak viharfelhő lehetnék!” Ezután hatalmas felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat, mindenki kétségbeesésére. 

Hamarosan azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja. A szél volt az. „Milyen hatalmas a szél!” – gondolta. „Bárcsak szél lehetnék!” Ezután széllé változott, lefújta a cserepeket a háztetőkről, kicsavarta tövestől a fákat, és mindenki gyűlölte őt és félt tőle, amerre csak elsüvített. Hanem egyszerre csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan igyekezett is elfújni, csak állt rendületlenül. Egy hatalmas szikla volt az. „Milyen hatalmas ez a szikla!” – gondolta. „Bárcsak szikla lehetnék!” Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon. 

Ahogy ott állt, egyszer csak egy kalapács hangját hallotta, és érezte, hogy farigcsálják az oldalát. „Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál?" – kérdezte, majd letekintett, és mélyen maga alatt meglátott egy kőfaragót...

2011. november 29.

Kimondott szavaink súlya

A kimondott szavainknak nagy súlya van. Építhetünk velük, vagy rombolhatunk.  És Isten is hallja mindazt, amit kimondunk, és Ő velünk ellentétben el sem felejti.

Emlékszem évekkel ezelőtt engem is jól "megleckéztetett" Isten. Bibliaóra után az igazoltatásokról beszélgettünk, és én elég nagyképűen kijelentettem, hogy nekem mindig szerencsém volt, sohasem állítottak még meg a rendőrök. Nos ezután, egy egész álló éven át, ha csak egy rendőrrel találkoztam, az bizonyos, hogy leállított engem, és igazoltatott. Hát így beszéljünk felelőtlenül...
Az alábbi történet ennél sokkal komolyabb. Igaz történet egy férfiról, aki káromolta Istent, mert nagyon is igaz, amit Jakab mond: "... a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie." [Jakab 3,8-10]

Kölnben egy férfi kikelt az ellen, hogy a klinikán, ahová várandós hitvesét beszállította, keresztet látott a falon. Gorombán meghagyta a nővérnek, hogy az ő fia ne lássa ott azt a ,,megfeszített zsidót"! Amikor visszatért, éktelen dühbe gurult, amiért a feszület még mindig lógott a falon volt. A nővér hívta az orvost, az pedig így szólt a magából kikelt férfihoz: "Uram, legyen nyugodt, az ön fia sohasem fogja látni azt a "megfeszített zsidót"... vakon született..."
Vigyázz arra, amit kimondasz, mert nem tudod azt, hogy szavaid hogyan hullanak vissza rád.

2011. november 28.

Ádvent kezdetén...

Ádvent a karácsonyra, Jézus születésnapjára való várakozás, a felkészülés és reménykedés időszaka. Eredetileg azonban nem karácsony ünnepéhez, hanem a vízkeresztre (január 6) való készülés ideje volt. Vízkeresztkor keresztelkedtek meg azok a katekumenek (hitjelöltek), akik felnőttként vállalták a Krisztushoz tartozást, és megkeresztelkedtek.

Az adventus latin szó megérkezést, eljövetelt jelent. Egykor éjféli harangszó hirdette az advent, ezzel az egyházi év kezdetét. Mert az egyházi esztendő, eltérően a világi évtől, ádventől-ádventig tart.

Az 5-6. században kezdték az ádventi időszakot karácsonyhoz kapcsolni, és lett a karácsonyt, Jézus születését megelőző négyhetes időszak. Ebben az időszakban a hívek szigorú böjtöt gyakoroltak, és ádvent első vasárnapjától vízkeresztig nem tartottak esküvőket, zajos mulatságokat. 

Az ünnephez kapcsolódó adventi koszorú hagyománya szintén a régi időket idézi. Első nyomait északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetein találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak, és örökzöldet csavartak köré. A mai adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy németországi lelkész óriási fenyőkoszorút erősített otthona mennyezetére, amelyen huszonnégy gyertya volt: minden adventi napra egy-egy. Később, az egyszerűség kedvéért, már csak négy gyertyát helyeztek el. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg, amiket vörös- és aranyszalagokkal díszítettek, ezzel az életet és fényt jelképezték. 

Az ádventi koszorút ma már a legtöbb otthonban megtaláljuk. Ám, a legtöbb családban csupán karácsony ünnepének díszeként tekintenek rá, és a legtöbben már nem tudják azt, hogy az ádventi gyertyák tulajdonképpen emlékeztetnek bennünket valamire, és komoly üzenetük van.

Vannak, akik szerint a négy gyertya tulajdonképpen azt a 4000 esztendőt jelképezik, amely a zsidó időszámításban eltelt a teremtéstől Krisztus születéséig. Vagyis eszerint azt az időszakot jelképezik, ameddig a zsidó népnek várnia kellett a Messiás megszületéséig.

A római katolikus hagyomány szerint a négy gyertyából három lila, és egy, az utolsó rózsaszín. A lila szín a bűnbánatot és a lelki előkészületet jelenti. A negyedik gyertya rózsaszíne a reménységet, a szeretetet és a boldogságot szimbolizálja. Az első gyertya a hitünkre irányítja a figyelmet: vajon hiszünk-e még igazán, vagy a hitünk csak kiüresedett rítus csupán. A második gyertya a reményünkre kérdez. Arra, hogy van-e még elő reménységünk? A harmadik gyertya örömeinkre kérdez: vajon mi a mi örömeink forrása? A negyedik gyertya pedig Isten szeretetéről beszél, amelyik Krisztusban öltött testet.

A protestáns erdélyi lelkipásztor és tudós, Bod Péter, ezt tanította: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak négy adventusa (eljövetele) vagyon. Először, midőn testben megjelent. Másodszor, midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Harmadszor, midőn halála óráján elmegyen az emberhez, és negyedszer, midőn eljön ítéletre.” Az első advent beteljesedett, Krisztus eljött, hogy közösségünk legyen vele: boldog, aki befogadja őt, így átéli a második adventet is. Nincs kétségünk afelől, hogy egyszer majd elkövetkezik a halál órája is – hacsak az Úr előbb vissza nem jön. A negyedik adventusban megítéli majd a már meghalt vagy még élő embereket: akik már befogadták őt, azokat Jézussal való boldog és örök közösségre, akik nem, azokat őt nélkülöző, szörnyű, örök szenvedésre."
 Akár a római katolikus, akár a protestáns magyarázatot valljuk, úgy gondolom, mind a kettőnek komoly és mély tartalma van. Mert mind a kettő arról beszél, hogy az ádventi koszorú valami többről, valami mélyebbről beszél. Arról a csodáról, hogy az Isten emberré lett, hogy emberi nyelven, számunkra érthető módon mondja el, hogy az úr szereti az embert. És szeretetét eljövetelében mutatta meg számunkra.

2011. november 27.

Mi befolyásolja az életedet?

Nem élünk légüres térben. Az életünket befolyásolja valami, mert mindazzal, ami körülöttünk történik kölcsönhatásban élünk. Befolyásolhat bennünket egy eszme, egy gondolat, egy betegség, a körülöttünk zajló világ, stb. A kérdés mégis az, hogy mi vagy ki az, aki legnagyobb hatással van ránk. Mi vagy ki az, aki befolyásának teret engedünk az életünkben...

Pál, Timóteust, a "szeretett fiát",  arra emlékezteti, hogy milyen fontos hatások érték, amelyek meghatározták az életét. Négy ilyen területről ír: a családi hátteréről; Pállal való barátsága; az Istennel elhívása; és végül: Timóteus saját döntéseiről.

1.) Az első hatás: a neveltetése, családi háttere…Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.” - írja Pál (2Timóteus 1,5). Timóteus lelki fejlődése otthon kezdődött. Meghatározó volt az, amit anyjától és nagyanyjától kapott. - Bennünket is meghatároz az, amit otthonról hozunk. Nem is vesszük észre azt, hogy azt visszük tovább, amit szüleinktől láttunk, tőlük megtanultunk. Hányszor hallom: "Én nem akartam úgy élni, ahogyan a szüleim! Most mégis ugyanazt csinálom, amit ők!"
2.) A második hatás: Pállal való barátsága... Az apostol második missziói útja alkalmával Lisztrában találkozott Timóteussal. Ezt olvassuk: „Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek.” (ApCsel 16,1-2) Így kezdődött el kettőjük története, és lesz Timóteus Pál „szeretett fiává". – Bennünket is meghatároznak, befolyásolnak emberi kapcsolataink. Az, hogy kikkel kerülünk kapcsolatba, kikkel barátkozunk, kiknek a nézetei befolyásolnak bennünket, nem mindegy, mert azok is formálják és alakítják az életünket!
3.) A harmadik hatás: Isten elhívása…Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned.” (2Timóteus 1,6) Isten szolgálatra hívta el az istenfélő fiatalembert. Nem is akármilyen szolgálatra! Pál munkatársa lett, és útjának folytatójává kellett válnia. Ki tudja, hogy mi lett volna ebből a fiatalemberből, ha Isten nem változtatja meg élete útját? - Isten téged is szolgálatára hívott téged, és ez a hívás egy teljesen más irányba vitte tovább az életedet, mint amerre eredetileg tartott volna! Hálásak lehetünk az Úrnak azért, mert így döntött az életünk felől!
4.)  A negyedik hatás: Timóteus saját döntései…Valaki egyszer azt mondta, hogy azzá leszünk, amivé döntéseink tesznek bennünket. Valóban emberlétünk szabadsága az, hogy mindig és minden körülmények között van választási lehetőségünk. Timóteus - Isten vezetése alatt - tudott jó döntéseket hozni, amelyek előre vitték az életét. - Vajon mi mire vagy kire nézve hozzuk meg döntéseinket, és azok merre viszik az életünket?

Négyféle hatás befolyásolta tehát Timóteus életének irányát. Vajon a Te életedet milyen erők és gondolatok befolyásolják? Kinek vagy minek a hatása olyan erős az életedre, amely meghatároz téged?

2011. november 26.

Gondolatok magány ellen...

"Nem jó az embernek egyedül lenni." 1Mózes 2,18.

"Az egyedülléted még nem jelenti automatikusan azt, hogy magányos ember vagy."

„Aki visszautasítja a személyes találkozásra szóló meghívást, az elszigetelt pont lesz egy nagy kör közepén. Kis sziget a hatalmas óceánon.”

"Hogy nyíltan és őszintén feltárjam magam, ahhoz a legmerészebb bátorságra van szükségem."

"Csak annyit ismerhetek önmagamból, amennyit volt bátorságom megosztani veled."

 "De ha elmondom neked ki vagyok én, lehet, hogy nem tetszik neked az, aki vagyok, pedig ez mindenem." 

" Leginkább akkor segíthetlek, hogy megnyílj és elfogadd önmagad, ha én is elfogadom önmagam és megnyílok előtted."

"Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig fordítva: a dolgokat szeretni és az embereket használni."

 „Ha gondolataimat mondom el neked, besorolom magam egyfajta nézet követői közé. Ha érzéseimet mondom el, önmagamról beszélek.”

"Bármiről is szóljanak a titkaim, amikor megosztom őket veled, ne feledd, hogy azok részei az énemnek."

„Egyetlen pillantásod felnyithat engem, bár bezárkóztam magamba ökölbe szorított kézként: ahogy a tavasz titokzatosan és gyöngéden kinyitja az első rózsákat, úgy tárod fel a lelkem szirmait” E.E. Cummings

2011. november 25.

Összeomlik Európa?

Annyi bizonyos, hogy recseg-ropog az Unió... A BBC egyik hírműsorában nyilatkozott egy piaci kereskedelemmel foglalkozó férfi. Őszintesége sokkolta a hírműsor készítőit. Hogy igazat mond-e? Nem tudom. Pánikot keltett, és elbizonytalanítani akart? Valószínű. Az bizonyos, hogy sokan járnak rosszul azzal, ami ma van; és a világon kevesen nagyon sokat fognak keresni mások nyomorán.

De ma is igaz Isten igéje: "Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek. Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. [...] Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között. Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk. De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak."Malakiás 3,15-16.18-20.

2011. november 24.

A bolt

Egy fiatalember benyitott egy boltba. Körbenézett, és megkérdezte az eladót: "Mondja kérem, mit árulnak itt?"  - Az eladó udvariasan így válaszolt: "Mindent, amit csak kíván!" - A fiatalember elkezdte sorolni: - "Kérem az összes háborúk végét az egész világon, igazságot a kirekesztetteknek, türelmet és nagylelkűséget az idegenek részére, szeretetet a családokban, munkát a munkanélkülieknek, nagyobb összetartást az Egyházban, és még… és még… " - Az eladó félbeszakította: "Uram, nagyon sajnálom! De ön félreértett engem! Mi nem gyümölcsöket árulunk! Mi csupán magot adunk el!

Jézus mondjak: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe." [Máté 13,24] Jézus a mennyek országát tehát egy jó maghoz hasonlította. Egy maghoz, amely szinte jelentéktelen, kicsiny kezdet csupán. Mégis csodálatos valami, hiszen magában rejti például egy gyönyörű, terebélyes fa minden kibontakoztatható képességét.

Amikor a magot elvetem, és elkezd csírázni, egy ideig a felszínen semmi sem történik, pedig ott a mélyben már növekszik a kis csíra, amely egyszer csak kidugja fejét a földből, és bátran tör az ég felé. Csak tudjam kivárni! És ne legyintsek rá a zsenge kis csírácskára, hogy "Ez minden? Na ne röhögtess!" De a csírában benne van a későbbi kibontakozás összes nagyszerű lehetősége, ha képes vagyok meglátni.

2011. november 23.

India: A keresztyének lefejezését követlik

Egy megdöbbentő cikket olvastam a "Mindennapi - Közéleti portálon" arról, hogy Indiában, a világ második legnépesebb országában mi történik azokkal, akik keresztény hitre térnek. A cikkből csak részleteket idézek, a teljes cikk a portálon elolvasható:


India 1,2 milliárd lakosának mindössze 2,3 százaléka keresztény. Kétharmaduk római katolikus, míg a protestánsok 18,3 százalékot és a keleti ortodoxok 14,3 százalékot tesznek ki. A protestáns denominációk közül a pünkösdi mozgalom felekezetei (6 millió), a baptista (2,4 millió), az evangélikus (1,3 millió), a Hetednapi Adventista (1,4 millió), az Újapostoli Egyház (1,4 millió), az Indiai Testvérek (1 millió) és a Presbiteriánus (823 ezer) egyházak rendelkeznek jelentősebb bázissal. A kereszténység különösen India alacsonyabb társadalmi rétegeiben terjed.

Hindu türelem: ezek gyilkolnak

A keresztény-hindu együttélés viszonylag békésnek bizonyult Indiában évszázadokon keresztül. A keresztényellenes erőszak nemrég jelent meg a szubkontinensen, elsősorban Gudzsarát és Orisza államokban. Elkövetői hindu nacionalisták. Ez leginkább templomok és gyülekezeti épületek felgyújtásából, keresztények erőszakkal hindu hitre való visszatérítéséből, fizikai erőszakból, Bibliák-égetéséből, apácákkal való erőszakoskodásból, keresztény papok meggyilkolásából, illetve keresztény oktatási intézmények, temetők lerombolásából áll. 

Így például Karnátaka államban ez évben 40 keresztényellenes erőszakos cselekményre került sor. November 12–13-án hindu ultranacionalisták két különböző keresztény közösséghez tartozó gyülekezeti tagokat támadtak meg, akik ima-összejövetelen vettek részt. Azzal vádolták őket, hogy erőltetik az áttéréseket.

A rendőrök is erősek

November 12-én hindu aktivisták körülvettek hat keresztényt (két férfi, három nő és egy gyerek) akik egy ima-összejövetelt követően egy buszmegállóban várakoztak. Inzultálni kezdték őket, majd a két férfit ütlegelték. Ezt követően az egész csoportot a Harehally rendőrállomásra kísérték, ahol a rendőrség őrizetbe vette őket. Az Indiai Keresztények Általános Tanácsa közbenjárására a három nőt és a gyereket szabadon engedték. A két férfi továbbra is börtönben van.

Másnap Arkalgudban egy keresztény istentiszteletet támadott meg 10 hindu ultranacionalista. Félbeszakították az imádságot. Bibliákat téptek darabokra. Rövidesen a helyi rendőrség is megérkezett. Letartóztatták a lelkészt és három hithű keresztényt. A helyzetet súlyosbítja, hogy legújabban egy keményvonalas hindu csoport vezetője az indiai alkotmányt kívánja megváltoztatni. Legalizálni szeretné a keresztény evangélisták és más nem hindu vallások támogatóinak meggyilkolását.

Praveen Togadia, a befolyásos Hindu Világtanács titkára elmondta a nyugat-indiai Gudzsarát államban élő támogatóinak ezen a héten, hogy az alkotmányt meg kell változtatni, és engedélyezni kell azt, hogy aki hindu vallásút más hitre áttérít, lefejezhessék.

Irigyelt sikerek

Megjegyzésének hátterében az áll, hogy az amerikai evangélizátor Franklin Graham evangélizációs sorozatot kezdett Dél-Indiában, a közel 7 millió lakosú Haidarábád városában. A rendezvény második estéjén körülbelül 50 ezer személy vett részt a Lal Bahadur stadionban a Hindu Világtanács támogatóinak tiltakozása ellenére. A szervezők elmondták, hogy az evangelizációs kampány ezen a hétvégén is folytatódott szigorú biztonsági őrizettel, és több száz ember döntött Jézus követése mellett.

A hindu nacionalisták állítása szerint a keresztény misszionáriusok pénzzel és más juttatásokkal igyekeznek hindukat áttéríteni. A rendezvény betiltását sürgették. Júliusban, a Janata Párt elnökének, Subramanian Swamy megjegyzése keltett vitát. Javaslata szerint törvényben kellene tiltani a hinduizmusról más vallásra való áttérést. Emberjogi aktivisták a helyzet iránti aggodalmukat fejezték ki, és a kormányzatot a kisebbségek védelmére szólították fel.

2011. november 22.

Az ember, aki önmagát csapta be...

1951 októberében az Oak Ridge-i (USA) atomközpontban szokatlan lopást fedeztek fel. Nyomtalanul eltűnt néhány gramm plutónium. Természetesen kémkedésre is gondoltak, de minden ilyen irányú vizsgálat eredménytelen maradt. Csak 18 hónap múlva akadtak a tettes nyomára...

Egy nap ugyanis az atomközpont egyik dolgozója beteget jelentett. Ez önmagában még nem lett volna rendkívüli dolog, az orvosok azonban nem tudtak hová lenni a döbbenettől: a beteg erős sugárzási ártalomban szenvedett. Hol érhette ilyen erős sugárzás? Minden olyan lehetőséget teljesen ki lehetett zárni, hogy a férfi, akit Anthony Rurron-nak hívtak, az atomközpontban végzett munkája során szerezte súlyos betegségét, mivel a központ termeiben a védelmi intézkedések olyan szigorúak voltak, hogy sugárzásveszély szóba sem jöhetett. A diagnózis azonban egyértelmű volt: Rurron rendkívül súlyos sugárzás okozta károsodást szenvedett! 

A titokra hamar fény derült, amint a titkosszolgálat emberei kihallgatták a férfit. A célzott kérdések hatására Rurron összeomlott, és beismerte, hogy ő lopta el a plutóniumot. Valahogyan és valamikor felmerült benne az ötlet, hogy gyorsan és könnyen meg lehetne gazdagodnia. A vágy annyira erős volt benne, hogy az a józan eszét is kikapcsolta. Azt tervezte, hogy a plutóniumot kéz alatt jó drágán eladja. De máshogy történt, mint ahogy elgondolta. Nem tudta eladni. Visszahozni sem tudta, így aztán - véleménye szerint a legnagyobb gondossággal becsomagolva - az ágya alá rejtette. A hónapokig tartó sugárzás pedig megtette a magáét: Rurron visszafordíthatatlan, súlyos egészségkárosodást szenvedett. Az orvosok csak azt tudták mondani Anthony Rurronnak, hogy betegségének nincs ellenszere: és napjai meg vannak számlálva. 

Így is történt. Rengeteget szenvedett, és halálakor ez a különben nagydarab, erős férfi már csak 41 kiló volt. A 4Mózes 32,23-ben olvassuk: "Utolér benneteket vétketek büntetése." Anthony Rurront is utolérte, bár az esetnél senkiben fel sem merült, hogy ő lehet a vétkes, senki nem tudott a tettéről. 

De hát hogyan történhetett mindez? Hiszen végülis Rurron ott dolgozott az atomközpontban, pontosan tisztában volt vele, milyen veszélyes a plutónium, és mégis ellopta! Mert meg akart gazdagodni. A gazdagság utáni mohó vágy elvette a józan ítélőképességét, elvakította őt, és így a legsúlyosabb csalást követte el, amit csak ember elkövethet: saját magát csapta be

Vajon már mi is becsaptuk magunkat, amikor valamilyen szenvedély elvakított, és meggyőződésünk ellenére olyat tettünk, ami csak veszteséget okozott nekünk? Jusson eszünkbe, hogyan figyelmeztette Isten Káint: "a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta." [1Mózes 4,7]Ne kövessük Káint, aki Isten nagyon komoly figyelmeztetése ellenére megmaradt testvére, Ábel elleni féltékenységében és haragjában, és végül gyilkosa lett.

Isten kegyelmes a megbocsátásban. De hűséges a figyelmeztetésben is. Meg tud és meg is akar őrizni minden öncsalástól. Szavai mindenkihez szólnak: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." [Zsoltárok 50,15]

2011. november 21.

Egy kedves gyermekkiadvány...

Az elmúlt héten kaptam az alábbi kiadványt, amelyet Németországban adtak ki. Vannak országok, ahol ezt alkalmazzák a gyerekek között az iskolákban – mondjuk osztályfőnöki órán. Jó, hogy Magyarországon most ezt nem pártolják, és nem viszik be az iskolába. De vannak honlapok, ahová a gyerekek érdeklődéssel járnak, ahol manga-képregények formájában hasonlókkal naponta találkozhatnak.


Akkor jöjjön az a bizonyos "kedves" gyermekkiadvány!


A kiadvány hasznosságát rátok bízom. A magam részéről: no comment. Tudnék róla írni, de inkább nem teszem. Szóljon helyettem inkább a Biblia örök érvényű igazsága: "Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban." Róma 1,25-27

2011. november 20.

Ki formálhat kit?

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3,18) 

Évekkel ezelőtt a feleségem kapott egy verses kötetet, amely Szent-Gály Kata költőnő verseit tartalmazza. Ezek között akadtam rá erre: 

„hányszor eltorzítom arcodat 
olyanná faraglak 
aki nem kényelmetlen
mert azt akarom 
hogy Te felelj meg nekem 
hogy helyeseld amit teszek 
hogy áldj meg de csak engem
és azokat akiket én szeretek” 

Nem ilyenek vagyunk? Olyanná formáljuk Istent, hogy már ne legyen kényelmetlen, hogy megfelelően beilleszthető legyen az életünkbe és nézeteink közé, hogy mindig helyeselje azt, amit teszünk. Áldjon meg bennünket, de csak bennünket és azokat, akik mi szeretünk, és gyű-lölje azokat, akiket mi is gyűlölünk…

De a parányi és véges ember megváltoztathatja-e a Mindenhatót? Hatással lehetünk-e rá? Befolyásolhatjuk-e lényét emberi praktikáinkkal és ügyeskedéseinkkel? Terveink felülírhatják-e az Ő terveit? 

Aki ismeri a Biblia Istenét, az tudja a választ: nem. Mégis újra és újra megpróbálja ő is, hogy Istent igazítsa az életéhez és elképzeléseihez. De akkor mit faragunk istenen, a mi istenünkön? Nem véletlen a kisbetűs „isten”, mert amit mi faragunk és alakítunk szüntelen az az a kép, amely bennünk él arról, hogy ki is valójában isten. De ennek a képnek vajmi kevés köze van ahhoz, Aki a Bibliában kijelenti magát a számunkra! 

Pál a fenti igében nagyon világossá teszi, hogy az, aki őszintén közeledik az Úrhoz, a Biblia által kijelentett Istenhez, azt Ő fogja formálni és alakítani az Ő Fiának képére. Mi keresztények, mintegy tükörben úgy szemlélhetjük Krisztusban Isten egyébként elhordozhatatlan dicsőségét, és ezt tükrözhetjük tovább életünkkel és szavainkkal. De vajon tükrözzük-e, vagy mi is csak torzítjuk a továbbadott képet? 

S miközben szemléljük Isten dicsőségét Fia arcán, aközben mi magunk is változunk, alakulunk, formálódunk, és válunk egyre inkább olyan emberré, akik minden tökéletlenségük ellenére, tetteinkben és szavaikban Jézust mutatják fel a világnak. De vajon szánunk-e elég időt arra, hogy szemléljük az Úr dicsőségét? Ha nem, akkor ne is csodálkozzunk azon, hogy még mindig "emberképűek" vagyunk…

2011. november 19.

Bizonyíthatóak-e a vallási kijelentések?

Az elmúlt napokban, egy alkalom kapcsán azon gondolkodtam el, hogy egyáltalán bizonyíthatóak-e a vallási kijelentések. Ezt az alkalmat többségében olyan embereknek tarthatom, akik nem, alig vagy csak lazán kapcsolódnak a közösségünkhöz. Szóval: bizonyíthatóak-e a vallási kijelentések? Mivel tudom alátámasztani azt, amit számukra Istenről mondok?

Sokak számára a vallás ott kezdődik, ahol a tudás, a tudomány és az értelem falakba ütközik. A vallás, a hit ezen emberek számára a fantasztikum világába tartozik. S ez akkor is így van, ha a mai ember sejti, hogy minél többet ismerünk és fedezünk föl a bennünket körülvevő világból, annál inkább látjuk a korlátainkat. 

De lehet-e a hit dolgait, felismeréseit bizonyítani? A történelemben sokszor megpróbálták. A középkorban úgynevezett Isten bizonyítékokat kerestek, Isten-érveket állítottak fel. De ez legfeljebb azoknak segíthet, akik már hisznek Istenben, de azokat nem fogja meggyőzni, akik még nem tapasztalták meg Isten valóságát. 

Az ember lényéből fakad, hogy mindennek „mögé akar nézni”. Mindent érteni, megragadni akar, de vannak kérdések, amelyekre azért nem találunk választ, mert meghaladják a képességeinket, mert az emberi értelemnek is vannak korlátai. A ma élő emberre még inkább igaz ez! És nem is azzal van a baj, hogy kétségekkel közeledünk valami olyan dolog felé, amelyet nem ismerünk. Én úgy gondolom, hogy a kételkedés egyfajta védelmi vonala az értelmünknek, és akkor van a baj, ha valamit kételkedés nélkül a magunkévá teszünk. A baj az a mai ember kételkedésével, hogy eleve nem akarja megismerni az igazságot, hanem azt, ami nem érdekli, ami zavarja, azt eleve elutasítja. Az igazságot kereső kételkedés mindig előbbre vitte a világot, de a mai ember kételkedése inkább - már bocsánat - butaság, amely igénytelenségéből fakad.

Vajon, van olyan valóság, amely a tudomány mai eszközeivel nem kutatható? Van olyan valóság, amely az öt érzékszervünkkel nem vizsgálható? Én azt mondom: van! Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az emberi értelem nem mindentudó, sőt valóságos korlátai vannak. De az is igaz, hogy mindaz, ami a megtapasztalhatón túl van, az ha nem vagyunk elég alázatosak és józanok, akkor nagy teret enged emberi fantáziánknak. Egy átlag ember számára a halálutáni élmények, UFO-k létezése, vagy éppen Jézus feltámadása, mind-mind a fantázia szüleményei. Mert ezeket nem lehet úgy bizonyítani, mint azt, az állításomat, hogy a kertemben áll három fenyőfa. Hiszen ez utóbbit bárki megnézheti, és megbizonyosodhat róla, hogy tényleg igazat mondtam-e vagy sem. De az előbbieket, legfeljebb átélhetjük, de azok, akik azt nem élték át, nem hisznek benn, azok mosolyogni fognak megtapasztalásainkon. 

Ezért fontos kérdés az, annak, aki valóban az igazságot keresi, hogy: melyik vallás tanításának higgyek? Ezen a téren fontos a józanság és óvatosság. Mert nem minden az, aminek látszik! Alaposan meg kell vizsgálni, hogy mi előtt nyitod ki a lelkedet! Tedd egymás mellé azt, amit megtudhatsz a különböző vallásokról, és ne higgy el valamit csak azért, mert szimpatikusnak látszik, vagy azt mondja, amit hallani szeretnél.

Bertold Brecht „Történetek Keuner úrról” c. művében valaki megkérdezi K. urat, létezik-e Isten? „K. úr erre azt felelte: „Azt tanácsolom neked, gondolkozz el arról, megváltozna-e a viselkedésed a választól függően. Ha nem változna meg, akkor elvethetjük a kérdést.” A mai ember nem akarja elkötelezni magát semmi mellett igazán, így viszont csak felszínesen él meg sok mindent, a vallásos dolgokban is azt akarja elfogadni, ami szimpatikus, ami hozzáigazítható az életéhez, és nem kell nagyon megváltoznia. De a vallás, és ez minden vallásra igaz, egész embert kíván. Éppen ezért nem mindegy az, hogy mi az, amire odaadom magam.

Azzal a kérdéssel kezdtem, hogy vajon bizonyíthatóak-e a vallási kijelentések? Igazolható-e bármivel az, hogy Isten létezik? A válaszom erre egyszerű: ha kételkedni akarsz, akkor mindig csak kétségeid falába fogsz ütközni, és kérdéseidre sohasem találsz választ. De ha őszintén keresed az Igazságot, akkor megtörténik veled  a csoda: az Igazság fog téged megtalálni.

2011. november 18.

Melyik vallás és isten az igazi?

Annak ellenére, hogy a mai embert a tudomány és technika csodái veszik körül, mégis valósággal „gomolyognak” körülöttünk a különböző hitek és vallások. De amíg régen a kérdés így hangzott: Létezik-e Isten? – ma sokkal inkább így: Melyik vallás az igazi? Melyik hit, és melyik isten a valódi? 

 De miért is ez a vallási dömping? Először is, mert a tudomány és a technika nem adott minden kérdésünkre választ, sőt minden újabb találmány és felfedezés legalább egy új kérdést szült. Másodszor azért, mert arra kérdésre, hogy emberi élet honnan és hová tart, nem lehet tudományosan választ adni. Harmadszor azért, mert a vallás (Isten) nélküli világ nem vált emberibb világgá. 

Melyik hit és melyik isten a valódi? Egyáltalán miért fontos kérdés ez? Mert az, amiben hiszünk, és véleményem szerint nincsen olyan ember, aki ne hinne valamiben, az, ami az életüket mozgatja, az mindenre hatással van az életünkben. A hitünk hatással van személyes boldogságunkra, emberi kapcsolatainkra, de még önmagunk elfogadására és megismerésére is. Ezért nem mindegy az, hogy mi az, amire kinyitjuk magunkat, az életünket, a lelkünket. Mert a vallások terén is igaz a közmondás: „Nem mind arany, ami fénylik!”, és ezt a közmondást kicsit kicsavarva: „Nem fénylik mindig az, ami arany”. 

A körülöttem élők, akik nem járnak közösségünkbe, egyházi embert látnak bennem. Valakit, akivel kapcsolatban sok előítéletük van, pusztán csak azért, mert ilyen-olyan élményük volt vagy van az egyházi emberekkel, papokkal, lelkészekkel kapcsolatban. Mégis, ha önmagamat definiálnom kell, akkor inkább ezt mondom: elsősorban keresztény ember vagyok, akinek speciális hivatása az, hogy lelkész. S azt kell mondanom szomorúan és őszintén, hogy sokszor „az egyházi” és „a keresztény” fogalmak, tartalmukat tekintve, nem találkoznak egymással. Egyházinak lenni nem jelent feltétlenül elkötelezettséget, valódi hitet, de jelenthet képmutatást, amolyan „bort iszik, vizet prédikál” magatartást. Kereszténynek lenni, a szó igazi értelmében, azonban azt jelenti: valaki, aki Jézus Krisztust követi, aki Jézusra bízta a sorsát és az életét, az általa tanított értékek szerint igyekszik igazodni, élni, járni, gondolkodni. S megdöbbentő lehet, de néha a kettő, vallásosnak és keresztyénnek lenni, kizárja egymást! Mert nem lehetek egyszerre vallásos és elkötelezett keresztény ember, aki életét Krisztusra bízta. 

A Biblia az előbbi, a vallásos ember életét úgy írja le a maga képes beszédével: "langyos". A langyos víz sem nem forró, sem nem jéghideg. Valahol a kettő határán áll. Ha forró fürdőt akarok venni, mert át akarok melegedni, és a kádba ülve langyos vízbe érkezem, hát... még jobban kezdek fázni, ahelyett, hogy átmelegednék. Egy percig sem fogok a kádban maradni, hanem megnyitom a forróvíz csapot. Ha a tikkasztó hőségben egy pohár friss, hideg vízre vágyom, és elképzelem mennyire üdítő és hűsítő lesz meginni azt, de a pohárban langyos víz lötyög, hát... bizonyára az első korty után csalódottan teszem le a poharat. Mert a langyos víz semmilyen víz.

Így van ez a langyos, azaz vallásos emberrel is: semmilyen. Színtelen, szagtalan, élettelen.  Jézus nem egy vallás tanait, és nem vallási szokásokat és technikákat akart megtanítani követőinek. Jézus azért jött, hogy az emberek Őt magát kövessék, neki kötelezzék el magukat, és ne ezt ne csupán elméletileg tegyék, hanem valóságosan.Vajon te Őt követed már, vagy még két világ határán lavírozol?
Gondolatok alapja: Klaus Douglas

2011. november 17.

2011. november 16.

Könyvajánló - Szcientológus voltam

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Bonyai Péter: "Szcientológus voltam - Egy kiugrott csúcsvezető vallomása" című könyvét, amelyet tegnap kaptam kézhez miután megrendeltem, és már a felét el is olvastam. Közérthető, olvasmányos, és megdöbbentő. Nekem C.S. Lewis egyik mondása jutott róla az eszembe: "Ha az emberek nem hisznek többé Istenben, akkor nem a semmiben fognak hinni, hanem mindent elhisznek."

Ha valakit közületek jobban érdekel a téma, vagy legalábbis jobban szeretné érteni ennek az egyháznak nevezett szervezetnek a működését, annak nem árt elolvasnia ezt a könyvet. A Heti Válasz Kiadó adta ki, és ára 2.230.- forint + 1.000.- forint postaköltség. Megéri megrendelni!
"Ilyen könyv még nem jelent meg Magyarországon. Számtalan írás, kiadvány foglalkozott már a szcientológia egyház árnyékos oldalával, eddig azonban még nem akadt olyan hazai szcientológus, aki a szervezetből kilépve önnön élményeinek hitelességével, első kézből számolt volna be tapasztalatairól.
Bonyai Péter megejtően őszinte és kíméletlenül önkritikus vallomása arról, hogyan lett egy, a világban életcélt kereső tizenévesből másokat megalázó és kizsákmányoló szcientológus. Arról, hogy milyen jelekből lehet felismerni e szervezet hol tragikomikus, hol velejéig abszurd, de mindenestül embertelen természetét. És arról, hogy van-e út visszafelé a háború, elmebaj és bűnözés nélküli világ eljövetelével kecsegtető, a valóságban azonban a megtébolyodás közeli állapothoz vezető Hídon."

2011. november 15.

Szcientológia - Elnyomók és elnyomottak 1-3.

A sorozat első részében megszólal Bonyai Péter, aki tíz évig volt szcientológus, és benyomásairól könyvet írt, "Szcientológus voltam" címmel. Rajta kívül megszólal Cherrish blogger, aki 11 évesen került az egyház szerzetesrendjébe az Egyesült Államokban, és három év után megpróbált öngyilkos lenni. Valamint nyilatkozik Anonymous, aki egy olyan csoportot vezet, akik névtelenül harcolnak a szcientológia ellen. De eddig egyedülálló módon megszólal a Magyarországi Szcientológia Egyház jogi képviselője is.

A dokumentumfilm első része:


Szcientológia: Elnyomók és elnyomottak című sorozat második része, amelyben Cherrish nevű blogger, aki 11 évesen került a Sea Orgba beszél őszintén a Szcientológia Egyházba eltöltött három évéről és az öngyilkossági kísérletéről.

A dokumentumfilm második része:


"Szcientológia: Elnyomók és elnyomottak" című dokumentumfilm sorozat harmadik része, ahol a magyar anonymous csoport vezetője nyilatkozik mozgalmukról, és küzdelmükről a szcientológiával szemben.

A dokumentumfilm harmadik része:

2011. november 14.

Cukorbetegek világnapja

A diabetes világnap logója.
November 14-e a cukorbetegek világnapja (diabétesz világnap), amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Cukorbeteg Szövetség együttműködésével tartanak 1991 óta az inzulin felfedezője, Frederick Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvos születésnapján. Az ENSZ hivatalosan 2007-ben nyilvánította e napot világnapnak, amely a cukorbetegség járványszerű terjedésére, a megelőzésre hívják fel a figyelmet.

A cukorbaj korunk népbetegsége, világszerte 285 millió cukorbeteg ember él, számuk 2030-ra 366 millióra fog nőni a WHO előrejelzése szerint. Évente négymillióan halnak meg ebben az anyagcserezavarban, illetve az általa kiváltott elváltozások következtében. Ma már világszerte 30 másodpercenként kerül sor végtag-amputációra cukorbetegség miatt, és az összes amputáció 70 százaléka cukorbetegségre vezethető vissza.

Magyarországon becslések szerint csaknem egymillió ember cukorbeteg, de csak minden másodikat tartják nyilván, mert sokan nincsenek tudatában betegségüknek. A vércukorszint normálisan 3,9-6,1 mmol/l között mozog éjszakai koplalás után, cukorbetegnek akkor számít valaki, ha a vércukorszint nyolc órával étkezés után 7 mmol/l felett van, valamint ha a bármikor mért szint eléri vagy meghaladja a 11 mmol/l-t.

*-*-*-*-*

Amint azt többen tudjátok rólam, én is cukorbeteg lettem. Júniusban diagnosztizálták nálam a betegséget, és olyan magas volt a cukrom, hogy csak Istennek köszönhetem azt, hogy élek. S bár azóta gyógyszeresen, diétával és fogyással szinten tudom tartani a cukromat, de a cukorbetegségem következményeként a lábaimban idegsorvadás keletkezett. Azóta is kezelésekre járok, hogy egyáltalán járni tudjak.


Az ember akkor kezd értékelni valamit, amikor elveszíti azt. Ezért írok erről, hogy neked ne kelljen azt elszenvedned, amit nekem. Kérlek, figyelj oda az egészségedre, és amennyire tőled függ, vigyázz magadra, mert magadért is felelős vagy Isten előtt!

2011. november 13.

Az Úr harcol érted!

„Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Mózes 14,14)

Isten szava akkor hangzik el, amikor Izráel veszélyben van. Már elindultak Egyiptomból, de még nem keltek át a Vörös-tengeren. Már úton vannak, de még nincsenek biztonságban. Vagy mégis? A láthatók a veszélyről beszélnek, de az Úr garantálja népe biztonságát! Ekkor hangzik el Mózes szájából a biztatás: „Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Mózes 14,14)

Egy beszélgetés alkalmával a téma a túlvilági élet két lehetőségéről szólt: a mennyországról és a pokolról. Elhangzott az elgondolkodtató kérdés: „Közülünk vajon ki hová fog kerülni a halála után?” A nagy csöndet az egyik résztvevő törte meg, aki ezt válaszolta: „Isten és a lelkészem dolga az, hogy én hova fogok kerülni. Ha a lelkész jól imádkozik azért, hogy Isten bocsássa meg a bűneimet, és ezt az imádságot Isten meghallgatja, akkor én a mennybe fogok jutni.

Nem háríthatjuk a felelősséget egyoldalúan Istenre vagy másokra, még a mai igei idézet alapján sem. Izrael fiaiért harcolt az Úr, hogy a fáraó uralma alól megszabadítsa őket, de nekik kellett elindulniuk, és kimenniük Egyiptomból a saját lábukon. Ott kellett hagyniuk a húsosfazekakat, és el kellett indulniuk az Úrba vetett hit által.

Életünk harcai lelki harcok is. Ezekben a harcokban a nehezebb részt az Úr vállalja, de nekünk is ki kell vennünk a részünket! Az alkohol rabságában lévő embert az Úr megszabadítja, de csak úgy, ha ő is vágyik szabadulni, és nem nyújtja ki a kezét a borospohár után. Nekünk semmi mást nem kell tennünk, mint hinni és bízni a Szabadítóban! Ez sem könnyű, mert néha a körülményeink, a körülöttünk élők, de a mi érzéseink és tapasztalataink is szembeszállhatnak azzal, amiben, és akiben hiszünk és bízunk! Kérdés: „Kinek engedek ilyen helyzetben? Kinek hiszek inkább? Kiben bízok?

Ha szabadulni akarsz a bűneid fogságából, ha nem akarsz engedni a körülményeid szorításának, ha nem másokra vagy saját megérzéseidre akarsz támaszkodni, akkor bátorítson ez az ígéret, hogy Úr maga harcol érted! Ennek a mondatnak minden egyes szavát érdemes megízlelni: 1. Az Úr maga az, aki harcol érted! Nem bízza senki másra a te életedet! 2. Az Úr maga az, aki harcol érted! Miért kellene félned, aggódnod, ha ilyen védelmed van? Isten hatalmával és szeretetével körülvesz téged, és mögötted áll! Ha Ő veled, akkor ki lehet ellened? 3. Az Úr maga az, aki harcol érted! Engedd el a lázadásaid! Engedd el a félelmeidet! Hidd el, hogy Isten szeret téged, és érted veti latba minden hatalmát!

Miért ne lehetnél győztes, hiszen a győzelemig csak egy lépés kell tenned: „harcold meg a hitnek szép harcát..." (1Tim 6,12a) Ne add fel, inkább engedd át Istennek a harcot!

2011. november 12.

Egy férfi beleesett egy lyukba...

Egy férfi beleesett egy lyukba és nem tudott kijönni. Arra jöttek különböző emberek, akik tanácsot adtak, hogyan tudna kijutni onnan... A kisfilm az emberi élet elveszettségét mutatja. Mert mindannyian elveszettek vagyunk egészen addig, amíg Jézus Krisztus meg nem szabadít bennünket. Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam." (János 14:6)
  

2011. november 11.

Filmajánló: Míg végül semmid sem marad...

A közelmúltban mutatták be az m1-en az alább megtekinthető Míg végül semmid sem marad című német filmet. A megtörtént esetet feldolgozó másfél órás játékfilm egy német családról szól, akiket prédaként fon körül egy magát vallásnak hirdető csoportosulás, a szcientológia egyház. 

A kényes témának számító filmet titokban forgatták, mert az alkotók tartottak a szcientológusok támadásaitól. A német közszolgálati televízióban való bemutatása óta csak fokozódnak a film körüli feszültségek. A németországi szcientológusok szerint a tévéfilm a diszkrimináció légkörét alakítja ki egy vallási közösség ellen. A film készítői azonban cáfolják a vádakat, s mint hírlik, nem futamodnak meg, mert az igazság – vallják – mindennél előbbre való.

A film igaz történet, és egy német családról szól, akiket prédaként ölel át és fon be egy magát vallásnak hirdető csoportosulás, a szcientológiai egyház. Miközben a fiatalasszony képtelen elszakadni, s egyre mélyebben és szorosabban kötődik a szervezethez, a férj, aki korábban maga is szcientológus volt, úgy dönt, hogy otthagyja a társaságot. Sikerül is a menekülés, ám eközben elveszíti a hitvesét és a kislányát. A kényes témának számító filmet titokban forgatták, mert az alkotók tartottak a szcientológusok támadásaitól. A német közszolgálati televízióban való bemutatása óta azonban csak fokozódnak a film körüli feszültségek, botrányok. A németországi szcientológusok szerint a tévéfilm ?a türelmetlenség és a diszkrimináció légkörét alakítja ki egy vallási közösség ellen". A film készítői azonban cáfolják a vádakat, s mint hírlik, nem futamodnak meg, mert az igazság, vallják, mindennél előbbre való. 

A filmhossza másfél óra. Mégis arra biztatok mindenkit, hogy szánja rá erre a filmre ezt az időt. Érdemes!

2011. november 10.

2011. november 9.

Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat...

"Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában." - olvashatjuk Jónás próféta könyvének 2. fejezetének 1. versében. Sokan mosolyognak, és hitetlenkednek, amikor Jónás történtének ezt a részletét olvassák.

A hitetlenkedőket semmivel sem lehet meggyőzni. De talán elgondolkodtatni igen! Az alábbi képek jelentek meg a Daily Mail online változatának júliusi számában:


A cetcápa (Rhincodon typus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe és a cetcápafélék (Rhincodontidae) családjába tartozó egyetlen faj. Egyéb elnevezései: érdescápa, rablócápa, érdes cetcápa vagy bálnacápa. A cetcápa, vagy bálnacápa a legnagyobb jelenleg élő halfaj. Átlagos testhossza 4-6 méter, de előfordulnak ennél jóval nagyobb példányok is. Mérete olykor elérheti a 12 métert, de néhány kivételesen nagy példány akár 18 méteresre is megnőhet.

A képeket nézve már nem is annyira elképzelhetetlen az, hogy Jónást lenyelte egy cethal...

2011. november 8.

Ki volt E. E. Cummings?

Kicsit utánanéztem ennek az Edward Estlin Cummings-nak. Cummings amerikai író, festő, esszéista, és drámaíró volt. Életműve mintegy 2900 vers, két önéletrajzi regény, néhány dráma, és számos esszé, rajz és festmény. A 20. század különös alakja ő, aki Amerikában nagyon népszerű. 1962-ben hunyt el, 68 éves korában.

Még két gondolat E.E Cummings-tól, amely szintén éppúgy elgondolkoztató, mint az előző bejegyzésemben idézett:

"Nagy bátorság szükséges ahhoz, hogy azzá válj, aki valójában vagy."

"Ha önmagad akarsz lenni egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy, mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legnehezebbet. Ember vagy, küzdesz, soha ne add fel!"

Megnyílni egymás felé...

E. E. Cummings
Egy honlapon bukkantam rá egy gondolatra, amely azonnal megfogott. Így szól: "Egyetlen pillantásod felnyithat engem, bár bezárkóztam magamba ökölbe szorított kézként: ahogy a tavasz titokzatosan és gyöngéden kinyitja az első rózsákat, úgy tárod fel a lelkem szirmait." [E. E. Cummings]

S bár e szavak egy szerelmes költői szívben születtek, mégis van bennük valami általánosan mindannyiunkra igaz. Valami, ami fájdalmasan rámutat emberi kapcsolataink felszínességére, tartalmatlanságára. Ha a költő szavait úgy forgatjuk vissza, mint a filmet, abban az állapotba jutunk, amelyben oly sokan élnek a világban. Mert a hétmilliárdból vajon van-e egy százalék, aki kiegyensúlyozott, boldog és értékes kapcsolatokban éli a mindennapjait? Megtippelni sem merem. 

Bezárkóztunk. Olyanok vagyunk, mint az ökölbe szorított kezek. Ki ezért, ki azért zárkózott magába. S nem lehet tudni, hogy önmagunkba zárkózott életünk vajon ütésre szorult "ökölbe", vagy a keserűség és a szenvedés zárta össze, vagy a dac, vagy... De az emberek már alig néznek egymás szemébe az utcán. Bezárkóztunk önmagunkba, és szenvedünk.

S talán éppen ezért nyílik meg egyetlen kedves pillantásra, mosolyra, biztató szemvillanásra a legtöbb vágyó lélek a buszon, a villamoson, a megállóban, a vonaton, az orvosi váróban. Megnyílik. Megnyílik? Néha. Ritkán. Alig. Elhalóan, hogy majd újra ökölbe záruljon az élete.

S lám, ez a vers, amely egy szerelmes költői szívből született, egyszerre bennem több lesz, mint szerelmes szavak! Imádság, amely ahhoz száll, aki egyedül képes felnyitni bezárkózott életünk, és feltárni a lelkünk szirmait! 

"Uram! Egyetlen pillantásod felnyithat engem, bár bezárkóztam magamba ökölbe szorított kézként: ahogy a tavasz titokzatosan és gyöngéden kinyitja az első rózsákat, úgy tárod fel a lelkem szirmait." Ámen! Így legyen!

2011. november 7.

Az egek hirdetik...

"Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny." - mondja Dávid a 19. zsoltárban. S valóban Isten teremtett világának csodája hatalmának transzparense! S miközben a világ Isten dicsőségét hirdeti, nem szabad elfelejtenünk azt, amit Dávid a 8. zsoltárban így fogalmaz meg: "Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?" Mert Isten, aki a teremtés csodáját véghezvitte, minden teremtésben megmutatott erejével és hatalmával körülölel engem, halandót és senkit, és mindezzel gondot visel rólam. Áldott legyen az Úr mindezért!

Az alábbi kis videó, Dávid vallomásaihoz ad szép hátteret. A NASA úrhajósai készítették az alábbi felvételeket onnan fentről. Olyan az egész, mintha egy festményt látna az ember! A végtelen homok dűnéinek hullámai, a tenger csillogó víztükre, és a kicsi felhőcskék vattacukor pamacskái. Nem mondhatok mást, mint Dávid: "Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?" Köszönöm!

2011. november 6.

Melyik igaz rád?

Nagy különbség van a vallás és az evangéliumi hit között. 

A vallásosság ember számára az számít, hogy mit tesz. A vallásos ember mérlegel: mennyi a bűnös és mennyi a jó cselekedete. Ez alapján értékel és ítél. De nézzünk tíz különbséget, amely megkülönbözteti a vallásos és kegyelmet kapott embert!

EGY: A vallásos ember azt mondja: "Ha engedelmes vagyok Istennek, Ő szeret és elfogad. Addig biztonságban vagyok." Ezzel szemben az élő hit válasza: "Isten szeret és elfogad. Ezért biztonságban vagyok. Engedelmeskedhetek Istennek, és ezt szívesen is teszem. Mert az engedelmességem nem külső kényszer, hanem a szívemben élő vágy.
KETTŐ: A vallásos ember meggyőződéssel vallja azt, hogy ő a jó emberek közé tartozik. Ennek igazolására mindig talál önmagánál rosszabb embereket.  Ezzel szemben az evangéliumi hitű ember tisztában van saját természetének romlottságával, bűneinek sokaságával, és tudja, hogy Isten irgalmára és kegyelmére szorul.
HÁROM: A vallásosság szemében sokat számít, hogy milyen családba születsz. Ezzel szemben az élő hit szemében az számít, hogy újonnan születtél-e már. Mert mindannyian a halálra születünk. S csak Isten kegyelme az, hogy néhány újonnan születhetnek az Életre.
NÉGY: A vallásosság számára az számít, hogy mit teszel, az hogy mennyi a bűnös, és mennyi a jó cselekedeted. Ez alapján értékel és ítél. Ezzel szemben az élő hit fókuszában az áll, amit Jézus tett értünk, aki önmagát adta értünk. A élő hit tisztában van azzal, hogy semmivel sem dicsekedhet, mert hite kegyelemből kapott ajándék!
ÖT: A vallásosság azt tanítja, hogy a életszentség mértéke igazolja a hitünk és tetteink mértékétől függ. Ezzel szemben az evangélium tanítása az, hogy csak akkor vagyunk szentek, ha Krisztus megváltott bennünket. A szentségünk tehát nem odaszántságunktól függ, hanem attól, hogy átmentünk-e a halálból az életre, és valóban Istenhez tartozunk-e már.
HAT: A vallásosság kapni szeretne valamit Istentől. Áldást, eredményeket, igazolást, lelki dolgokat. Ezzel szemben az élő hit magát Istent keresi, és Őt vágyik kapni.Nem vár valamit Istentől, hanem alázattal elfogadja azt, amit kegyelemből és érdem nélkül kaphat.
HÉT: A vallásosság a problémákban, nehézségekben és kudarcokban átkokat, büntetést lát, és hirdet. A sors kezét, a vakvégzetet, vagy a szerencséjét áldja vagy átkozza a rossz és jó dolgokért. Ezzel szemben az élő hit ugyanezekben Isten kegyelmének és munkájának egy-egy újabb lehetőségét kutatja. Mert megérthette, hogy azoknak, akik Istent szeretik, a jó és rossz dolgok is egyaránt a javukat szolgálják.
NYOLC: A vallásosság "rólam" szól: az én hitemről, az én engedelmességemről, az én ajándékaimról vagy az én bűneimről. Jobb esetben. Rosszabban a másokéról… Ezzel szemben az élő hit fókuszában Jézus Krisztus áll! 
KILENC: A vallásosság számára a kulcs az, hogy elég "jó" legyen. Az evangélium szerint a kulcs, hogy Isten gyermeke legyek, úgy, ahogy vagyok. Ez az, ami elég! (És pont ez az, ami nem elég a vallásosság számára, mert ennek az ő szemében mindig van feltétele – amit persze ő is határoz meg.) 
TÍZ: A vallásosság nem ad igazi megnyugvást, hiszen szerinte Isten a saját teljesítményünktől teszi függővé azt, hogy elfogad-e bennünket. Ezzel szemben az evangélium teljes megnyugvást ad, hiszen Krisztus tettén nyugszik, nem a sajátunkén! Isten érte és rajta keresztül fogad el bennünket!
TIZENEGY: A vallásosság eszközként tekinti Istent, Jézust, és manapság különösen a Szentlelket. Az élő hit számára Isten a beteljesülés, és egy valóságos, személyes kapcsolat. 
TIZENKETTŐ: A vallásosság a lelki gőg és a bizonytalanság két végpontja között hullámzik, ezzel szemben az élő hitre mindig a szelíd alázat jellemző. 

Tizenkét tükörszilánk: nézz bele! Téged e pillanatban melyik jellemez?! Csak őszintén, másképp úgysincs értelme!

2011. november 5.

Mit mond a Biblia a kölcsönről? - II.

Az egyháznak nem a hitelek ellen kell szólnia, hanem a felelőtlenség, a mértéktelen életszemlélet helyett kell egy ma is élhető életmodellt felmutatnia – állítja Szűcs Ferenc teológus professzor a reformatus.hu-n
– Előszeretettel emlegetnek sokan gazdasági törvényszerűségeket. Létezhetnek ilyenek?
– A gazdaságot is emberek működtetik, ezért a törvényei sem úgy működnek, mint pl. a gravitáció, amely az embertől független természeti törvény. Ezért kényelmes kibúvó a felelősség alól, ha úgy hivatkozunk a gazdasági törvényszerűségekre, mintha azok annyira objektívek lennének, hogy csak alkalmazkodni kell hozzájuk. Természetesen, az élet valamennyi szervezett rendszerében vannak olyan működési szabályok, amelyeket be kell tartanunk. Az oikonómia görög szó – amely az Újszövetségben is szerepel Isten üdvtervére vonatkozóan – eredetileg háztartást jelent. Az például a legegyszerűbb háztartásra nézve is törvényszerű, hogy ha többet költünk, mint amennyi a bevételünk, csődbe jutunk. Ezt a törvényt a makrogazdaságban sem lehet áthágni.

– A fogyasztói társadalom egyik legszembetűnőbb jelensége a hitelből finanszírozott életvitel. Bibliailag igazolható a hitel gyakorlata? Milyen etikai vonatkozásai vannak a hitelnek, a kibocsátó részéről? Etikus a hitelfelvételre való buzdítás?
– A kölcsön, vagy hitel már az Ószövetségben is szerepel, mégpedig a felebaráti szeretet összefüggésében. A magyar kölcsön szó etimológiája is utal a kölcsönösségre. A bajba került ember számára ez segítségnyújtást jelentett. Másfelől pedig a hitel szó a hitelességre, megbízhatóságra is utal. A kölcsönt adó megbízik, hitelre méltónak tartja az adóst, és joggal várhatja el, hogy az visszafizeti a kölcsönt. Eddig tehát egy közösségen belüli jogi és etikai kapcsolatról van szó, amelyet a Biblia nem tilt. Más azonban a visszaélés. A 15. Zsoltár 5. verse már arról szól, hogy az igaz ember „nem adja pénzét uzsorára”, tehát nem használja ki a bajbajutott felebarát nyomorúságát. Ezért az ilyen kölcsönért kamatot sem volt szabad kérni. Kálvin is pontosan ezt tanította. Más eset az, ha valaki gazdasági haszon céljából fordul hitelért, akkor jogos, hogy ebből a hitelező is részesüljön egy tisztes, korlátozott mértékű kamat erejéig – mondja Kálvin. Ezektől a klasszikus esetektől meg kell különböztetnünk a fogyasztói társadalom szokásrendjét. Itt minden reklám az igényeket gerjeszti fel és a boldogság feltételévé teszi a birtoklást. Ez a szemlélet alapvetően ütközik a Szentírás és a keresztyén etika szellemével. Másrészt gyakorlatilag is egy veszélyes és felelőtlen életvitelre is buzdíthat, amely nem számol a következményekkel. Ezért a felelőtlenségre buzdítás a kibocsátó részére is súlyos etikai kérdéseket vet fel. Még inkább így áll a helyzet akkor, ha a várható kockázatokról nem tájékoztatja az ügyfelet, illetve, ha a kockázatok összes terhét ráterheli az ügyfélre. Úgy gondolom, volt jó példa az államilag támogatott lakásépítési hitelekre is, amely egyszerre élénkítette az építkezéseket és támogatta a családokat. Mivel nem vagyok gazdasági szakember, így nem tudom megítélni ennek kritikáját, hogy ez maga mennyiben járult hozzá az államadósság további növekedéséhez. Mindenesetre a bajba jutott családok mai problémáira méltányos és emberséges megoldást kell keresni, másfelől azonban a felelősségteljesebb jövő tervezéséhez is le kell vonni ezekből az esetekből a tanulságokat.

– A hitelkárosultak kálváriája ellenére mégsem szokunk le a hitelekről. Jön a karácsony, ami a személyi kölcsönök felvételének ideje is egyben. Van, aki a családjának hitelből vásárol ajándékot, amivel akár hosszú távon a megajándékozottakat is adósságba vetheti. Hogyan lehetne fellépni e gyakorlat ellen?
– Az előbb már érintettük a személyes felelősség kérdését. A gazdaságossághoz a gazdálkodást magát is meg kell tanulni. Több országban az egyházak is részt vesznek ilyen családi programokban. Kiderül, hogy sok mindenen lehet spórolni és sok olyan felesleges dologról is le lehet mondani, ami egyáltalán nem létszükséglet, legfeljebb státusszimbólum. Egyébként világméretekben is az önkorlátozó szemléletváltozásra van szükség. Jónás egykori ninivei próféciáját ma nem is annyira az egyházak mondják el, hanem az ökológusok és közgazdászok, akik az „orgia végéről ” beszélnek. Nincsenek korlátlan forrásaink. Ez népszerűtlenül hangzik ugyan, de meg kell tanulnunk jól dönteni és választani. Az élet több mint életszínvonal és a keresztyénség tud olyan értékekről, amelyek nem mennek ki a divatból, nem értéktelenednek el. Szomorú lenne, ha a keresztyének karácsonya is csak a kérdésben említettekből állna.

– Az egyházak taníthatnak a hitelek ellen? Támogathatnak polgári engedetlenségi mozgalmakat a visszafizetés bojkottjára biztatva?
– Úgy gondolom, az elmondottakból világosan kiderül, hogy az egyháznak nem a hitelek ellen kell szólnia, hanem a felelőtlenség, a mértéktelen életszemlélet helyett kell egy ma is élhető életmodellt felmutatnia. A visszafizetés bojkottját nem tartom járható útnak, mert a felvett hitelt valakinek vissza kell fizetni. Legfeljebb nagyobb szolidaritással kell odaállnunk azok mellé, akik nagy bajban vannak. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy keresztyén jogászok, közgazdászok az érintettekkel együtt keresnek járható kiutat ebből a helyzetből. A bojkott leginkább arra biztatna, hogy továbbra se vegyük komolyan a következményeket.

– A gazdasági, pénzügyi szervezetek külön hatalmi ággá váltak. A közvélekedés szerint ezek az általában nemzetközi szervezetek a nemzetállamoknál is nagyobb hatalommal, befolyással bírnak. A római levél 13. része alapján ők is „felettes hatalmaknak” számítanak? Rájuk vagy a bankokra is vonatkozik a páli levélben megfogalmazott keresztyéni engedelmesség kötelezettsége?

– Az előbb már utaltam a globális mammonra, de kiegészíthetjük ezt még azzal, hogy a mi korunkban a teológiának meg kellett tanulnia egy új kategóriát: a strukturális bűnök fogalmát. Persze nem újak ezek sem, Pál apostol fejedelemségeknek, hatalmasságoknak nevezi őket. Ezeket a megfoghatatlan, ám mégis valóságos hatalmakat meg kell különböztetni a Róma 13-ban szereplő földi hatalomtól, amelynek a pozitív célját is elmondja: Isten diakonosza és leiturgosza legyen. Ma már mindkettő egyházi szó, de az államhatalomra is érvényes. Gondoskodnia kell az élelemről és a rendről. Azért viseli a kardot, hogy a jókat jutalmazza, a gonoszokat büntesse és féken tartsa. Szerintem ma éppen abban van az etikus állam szerepe, hogy ezekben a kérdésekben is rendet tegyen. Értelmezésem szerint tehát éppen fordítva van a dolog. Az Istentől való és a tápláló, valamint rendfenntartó feladatát etikusan betöltő látható földi hatalomnak a feladata, hogy a globális mammonnak határt szabjon. Azért fizetjük az adót és azért imádkozunk a földi hatalomért, hogy valóban csendes és nyugodalmas életet élhessünk. Természetesen azért attól is óvnék, hogy magukat a pénzintézeteket démonizáljuk. Maga a jelenség, a korszellem, jóval összetettebb ennél és egyéb intézményeket is meg tud rontani: a politikát, kultúrát, sőt még a vallást is pervertálni tudja. A konkretizálás helyett ezért beszél a Biblia „levegőbeli hatalmakról”.

– Eddig elsősorban a pénzügyek, a földi kölcsönök problémáit érintettük, de megkerülhetetlen a kérdés, adósai vagyunk Istennek? Mi a különbség a hitel és a kegyelem között?
– Valóban, a Szentírás többször veszi kölcsön a pénzügyi világ képrendszerét is a bűn és megváltás szemléltetésére. A bűn valóban „ellenünk szóló adóslevél ” (Kol. 2,14), amelyet Krisztus érvénytelenített a kereszten (az átlyukasztás képe fejezi ezt ki) azáltal, hogy életével fizette meg a váltságdíjat. A kegyelem nem olcsó elengedése annak az adósságnak, amivel Isten jogos ítéletére rászolgáltunk, hanem ennek a drága elégtételnek a következménye. Ebben az értelemben van összefüggés az adósság és a kegyelem közt. A németben például ugyanaz a szó fejezi ki a bűnt és az adósságot. Mivel vagyunk hát adósok Istennek? Most már csak a hálaáldozattal, egész életünkkel. Talán éppen ez a mostani adósságcsapda segít újra és mélyebben megértenünk a bibliai metaforákat és a sokszor olcsón hirdetett kegyelem (Bonhoeffer) igazi súlyát. A teológia és a keresztyén üzenet itt már ezen a magasabb síkon beszél világunk kifizethetetlen eladósodásáról és az egyetlen megoldásról, a krisztusi váltságról. (A megváltó, a góél az Ószövetségben a jótálló testvért, a kezest is jelentette.)
Csepregi Botond-Pásztory Ádám

2011. november 4.

Mit mond a Biblia a kölcsönről? - I.

Az egyháznak nem a hitelek ellen kell szólnia, hanem a felelőtlenség, a mértéktelen életszemlélet helyett kell egy ma is élhető életmodellt felmutatnia – állítja Szűcs Ferenc teológus professzor a reformatus.hu-n


A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) rendszeres teológiai tanszékének vezetője a gazdasági és hitelválság keresztyén, teológiai vonatkozásairól úgy vélekedik, hogy bár a gazdasághoz és a pénzvilághoz mindig hozzá fog tapadni a „hamis” jelző, ezt mégis lehet folyamatosan „szelídíteni” és igyekezni emberarcúvá tenni. A Szentírás alapján maga a hitel nem tiltott dolog, a gazdasági haszon céljából felvett kölcsön fejében a hitelező is részesüljön egy tisztes, korlátozott mértékű kamatban, a szegény embereknek nyújtott kölcsönért azonban nem szabadna kamatot kérni.

– A keresztyén emberre milyen szabályok vonatkoznak a gazdasági tevékenységei során?
– Általánosságban szólva, nem hiszem, hogy a keresztyénekre más gazdasági törvények és szabályok vonatkoznának, mint a többiekre. Legfeljebb a megtartás módjáról, az erkölcsös, illetve a vitatható magatartás különbségeiről lehet beszélni a keresztyén etika felől. Különösen olyan korszakokban és helyzetekben válhat ez a kérdés izgalmassá, amelyekben sokan úgy érzik, hogy a törvénykövető magatartás nem versenyképes, sőt egyenesen hátrányos azokkal szemben, akik a szürke, vagy feketegazdaság íratlan szabályait, illetve gyakorlatát követik. Mégis, általánosságban azt mondhatjuk, hogy az erkölcs legtöbbször más tekintetben is az árral, közvélekedéssel szemben úszás és nem sodródás a kisebb ellenállás irányában. Ebbe nyilvánvalóan beletartozik a közterhek vállalása is, mivel a nagyobb közösségek szociális biztonságának mégiscsak ez az alapja. De ehhez a mérleg másik serpenyőjében is tartozik valami: a közélet megtisztulása és átláthatósága, amelynek része az is, hogy a törvények valóban ésszerűek és megtarthatók legyenek, és ne sújtsák azokat, akik alapjában véve tisztességesen akarnak élni. Szerintem a keresztyén gazdaságetikának egyszerre kell mind a két irányban hallatnia a hangját. Nem hárítható minden felelősség kizárólag csak az egyénre.

– Létezik-e a keresztyénség szempontjából igazságos, optimális gazdasági rendszer? Ha nincs ilyen, melyik megvalósult gazdasági berendezkedés állhatott ehhez a legközelebb?
– Ha a gazdaság egyik legfontosabb eszközének és mércéjének a pénzt tekintjük, akkor Jézus szavaira érdemes figyelnünk, aki ennek „istenéről ” mindig úgy beszélt, mint hamis mammonról. Naiv álmodozás lenne tehát abszolút igazságos és optimális mammonról beszélni. De a jézusi tanítás mégsem arról szól, hogy utálattal kell elfordulni tőle, hanem engedelmes eszközzé kell tenni, mert barátokat és mennyei kincseket is lehet szerezni általa. A gazdaság nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy bár a gazdasághoz és a pénzvilághoz mindig hozzá fog tapadni a „hamis” jelző, ezt mégis lehet folyamatosan „szelídíteni” és igyekezni emberarcúvá tenni. Keresztyén szempontból tehát az a gazdasági rend tekinthető leginkább „optimálisnak”, amely úgy működőképes, hogy mégsem embertelen, azaz jól működnek azok a fékek, amelyek nem engedik gátlástalanul elszabadulni és embertelenné válni. Önmagukban az ’izmusok ’ (kapitalizmus, szocializmus) nem jelentenek megoldást, hiszen az egyik az elosztásban, a másik a termelésben mondott csődöt. Elvileg az un. szociális piacgazdaság tűnne működőképesnek. Ám, hogy a globális mammon ezt mennyire engedi érvényesülni, az éppen napjaink égető kérdése. Ezért is találom ezt a quasi metafizikai, isteni hatalmat, a mammont, kifejező metaforának, amelyik túlélte az istenek alkonyát. Egy egészen biztos: keresztyénként mi nem borulhatunk le előtte imádattal.

– A protestantizmus és a kapitalizmus kapcsolata Max Weber óta elhíresült. Igaz az a vád, miszerint a protestantizmus felelős a kapitalista piacgazdaságért és annak egyenlőtlenségeiért?
– Max Weber szociológusként abból a gyakorlati megfigyelésből és kérdésből indult ki, hogy miért alakult másképpen a nyugati civilizáción belül a protestáns hátterű országok politikai és gazdasági élete az újkorban, mint a más felekezetű országokban. Erre az egyik válasza vitathatatlanul helytálló: Luther német bibliafordítása nyomán itt változott meg a hivatás értelme, mivel az nemcsak az egyházi „hivatásokat” jelentette ezután, hanem a polgári foglalkozásokat is. Azokat is Isten hívásaként, azaz hivatásként élhetjük meg. A másik állításában is sok igazság van és ezt ő inkább a kálvinizmushoz kapcsolta: a becsületes munka és a visszafogott fogyasztás egyfajta jólétet, termelési és kereskedelmi dinamizmust hoz létre, tehát etikailag is igazolja a gazdasági prosperitást. Mármost annak a tételnek, hogy mindez a predestináció tan „beigazolódásaképpen” egyenesen következnék a kálvini teológiából, semmiféle teológiai alapja nincs. Kálvin a megszentelődésben látta a gyümölcsöket, nem a gazdasági prosperitásban. Ráadásul ő Genfben a szegénység megszüntetéséért indított harcot, amit a jobb módúak ’sáfársági’ szemlélete tett lehetővé. A szabad versenyes kapitalizmusnak és a piacgazdaság mindenhatóságának tehát semmi nyoma nincs a protestáns etikában, sőt éppen ettől szakadt el. Azt azonban nem tagadhatjuk, hogy azon a talajon romlott el, amelyiken egészen más okokból elindult. - Folytatása következik...
Csepregi Botond-Pásztory Ádám