John Stott (1921-2011)

Néhány nappal ezelőtt, július 27-én, délután 3 óra 15 perckor, meghalt az evangéliumi mozgalom egyik legjelentősebb képviselője: John R. W. Stott anglikán lelkész és teológus. Halála idős korára vezethető vissza, hiszen Stott 90 éves volt. 

John Stott-ról írta egyik barátom: "Egy ember, akinek a szavát a világ minden táján hívők milliói és evangéliumi vezetők generációi figyelték. Egy ember, aki képes volt egy személyben megtestesíteni az evangéliumiság lényegét, és azt zászlóként fél évszázadon keresztül a magasba emelni. Egy anglikán, aki elsősorban evangéliumi volt. Egy vezető, aki szolgált. Egy megkérdőjelezhetetlen tekintély, aki a Szentírás tekintélyének vetette alá magát, és másokat is erre biztatott." [Forrás: Szabados Ádám]

Halálának hírére, Billy Graham, az evangéliumi keresztyénség másik nagy képviselője, szóvivője útján a következő nyilatkozatot tette közzé "Az evangéliumi világ elveszítette egyik legnagyobb szószólóját, és magam elvesztettem az egyik közeli barátomat és tanácsadómat. Alig várom, hogy újra lássam őt, odafönn a mennyben."  [Forrás: Christianity Today]

Rene Padilla, latin-amerikai teológus, így emlékezett egyik korai találkozására Stott-tal: "Az előző este érkeztünk Bariloche-ba (Argentína), heves esőzések közepette. Az utca sáros volt, és mire a szobánkba értünk, a cipőinket sár borította. Másnap reggel, egy sercegő kefe hangjára ébredtem. John egy fogkefével mosta a cipőmet. "John!" - kiáltottam meglepetten - "Mit csinálsz?" - "Kedves René," - kezdte válaszát - "Jézus arra tanított minket, hogy mossuk meg egymás lábát. Nekem nem kellett a megmosnom lábadat, de megmoshattam a cipődet." [Forrás: Christianity Today]

John Stott híres keresztyén író volt, de mindvégig jámbor és alázatos ember tudott maradni. Az Úr nagyszerű, de egyszerű szolgája. Istennek adunk hálát életéért!

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 11. - 1Péter 2,13-17.

"Ha nincs Isten, akkor nekem minden meg van engedve, mondja az egzisztencialista, ha nincs Isten, akkor az állam a minden, mondja a totalitárius rendszer híve." [Denis de Rougemont, francia nyelvű svájci író, 1906-1985]

Világos, hogy az ehhez textushoz [alapigéhez] fűzött magyarázatok [mint a Róma 13 és 1Timótheus 2 is] elkerülhetetlenül megbotránkoztatóak minden vonatkozásban. Itt olyan társadalmi kérdések kerülnek szóba, amelyek nagyon érzékeny területek, és politikai kérdésfeltevésekre késztetik a keresztyéneket. [...] az evangélium a keresztyént "Istentől kiindulva elvezeti a világba", és főleg oda, ahol a helyzet bonyolult, ahol nem könnyű döntéseket hozni, ahol a meggyőződéseknek igazolniuk kell önmagukat - ahol az evangéliumból eredő életnek társadalmi következményei vannak.

Isten minden embert, így mondja a levél írója, belehelyezi földi viszonylataiba, és minthogy a társadalomban zajló élet mindig fölé- és alárendeltség összjátékában zajlik, így a buzgó keresztyén a napi politika kérdésével konfrontálódik.

[...] A 13. versben az olvasható "Engedelmeskedjetek", utána "rend" szót használja [13.vers], majd az a felszólítás hangzik el, hogy cselekedjetek "mint szabadok" [16.vers], végül a 17.versben a vezérmondat, [...] így hangzik: "Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek."
[...] Sok függ a "rend" szó [13.vers] fordításától és annak értelmezésétől. A bibliai nyelvhasználatban ez a szó  "teremtést, teremtményt" jelent. Ez jelentené a testvérbáty előtti tiszteletet és a lánytestvérnek szóló megbecsülést, minden embertárs előtti érvényes szabályként. [...] Minthogy a levél alapgondolata "Istentől kiindulva a világba" vezet, az író nem gondolhatott a hatalom és az intézmények abszolutizálására. Ennek ellenére az engedelmesség az autoritással szemben függ annak a jog és az igazságosság érdekében történő fellépésétől, még akkor is, ha a 14.vers csak pozitív értelmű jogi állapotot ábrázol - a felsőbbség általi jogsértésről itt nincs szó.
[...] A Péter első levelében említett emberek helyzete egy keresztyén kisebbség helyzete: egy társadalomban élnek, amelyet olyan értékrend határoz meg, amely nem a sajátjuk. Ennek a társadalomnak a képviselői ignorálhatják [mellőzni, semmibe venni], tolerálhatják, vagy üldözhetik ezt. A mai, többnyire szekularizált [Istent és egyházat mellőző] társadalom alakításában való keresztyén részvétel, amely nem a lobbizáson keresztül akar érvényesülni a nyilvánosság előtt, hanem szavaival és tetteivel szeretne meggyőzni - ez az evangelizáció! -, nem könnyű dolog, és nagyon ritkán jár látható sikerrel. A "sikerkényszer" hiánya azonban szintén a szabadsághoz tartozik [16.vers]. Ez a szabadság egy - és itt a szöveg nagyon pontossá válik - hordozó, kötelező érvényű, értelmes rendből származik, amely az emberiség jelzéseit helyezi előtérbe, és vágyat ébreszt egy elő és méltó társdalom iránt. Ez a vágy a keresztyének számára Isten országának megérkezéséig, az új világ megérkeztéig nem fog megvalósulni! [...] Isten szava olyan döntésekhez vezet, amelyekben már felsejlik valami ennek az új világnak a fényéből.
[...] Egyetlenegy emberi sors sem kényszer soha; nem csak áldozatok vagyunk, akik passzivitásra vannak ítélve. A mi szabadságunk a felelősséghez vezet, a közéletben is. [...] Egy ismert politikus az állam és a közügyekben való protestáns magatartást a következőképpen írja le: "A protestáns egy olyan anarchista, aki egy felfestett gyalogos-átkelőhelyet keres magának, hogy átkeljen az úttesten."

Yo Ludwig,

a Franciaországi Református Egyház

lelkésze

 

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 10. - 1Péter 2,11-12.

"Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján."

Az első században a kis-ázsiai keresztyének identitása válságba került. [...] Az életük sok szempontból gazdagabb lett, másrészről ez az új, Krisztusban való új élet sokkal nehezebb is lett. Nem minden családtagjuk és barátjuk lett keresztyénné. Igazából sokaknak mély ellenérzéseik voltak a nagy változásokkal szemben, amit ez a furcsa vallás, a judaizmus elferdült változata hozott magával, és azzal válaszoltak, hogy megszakították kapcsolataikat régi barátaikkal, vagy ami még rosszabb, zaklatták és megszégyenítették őket. Egyes keresztyéneket a hatóságok is üldöztek, mert megtagadták a császár kultuszt vagy a bálványimádást, amit a társadalom egyébiránt normálisnak, elfogadottnak tartott.

[...] Kihívásokkal és kérdésekkel teli kérdések gyötörték őket: ha valóban Isten irányított mindent, miért hagyta, hogy szenvedjenek? Miért nem védte meg őket, és miért nem engedte, hogy úgy éljenek, mint a "Király gyermekei"? Miért vált a társadalom, amelyben egykoron életek, ennyire idegenné? [...] Római keresztyének voltak? Vagy keresztyén rómaiak? [...] Lehetséges egyszerre jó keresztyénnek és jó polgárnak lenni abban a társadalomban, amely ennyire nem tudja elfogadni új hitüket? Valóban jó ötlet volt keresztyénné válni, ha idegenné és kirekesztetté váltak saját közösségükben?

Ezeket a kérdéseket kellett Péternek megválaszolnia, mikor megírta levelét [...]. Nagyon fontos, mondja Péter, hogy a keresztyének tudják, kik ők, mivel viselkedésük, életmódjuk, értékrendjük és hozzáállásuk mind önazonosságukból és önismeretükből következik! [...] Péter kijelenti: [...] Isten gyermekei vagytok. Elsődlegesen Krisztus testében [szerk. az egyházban] rejlik identitásotok. Elsősorban Isten királyságának, Isten egyházának tartoztok engedelmességgel. [...] Arra emlékezteti az őskeresztyéneket, hogy ők Krisztus első követői, és szent testének, az egyháznak a tagjai. Arra emlékeztet, hogy mi elsődlegesen keresztyének vagyunk, nem pedig református keresztyének, [...] magyar keresztyének. Keresztyének, és nem magyarok.

Ha komolyan vesszük ezt az identitást, szinte teljesen biztos, hogy ugyanabban a zaklatásban és talán üldöztetésben lesz részünk, mint az első keresztyéneknek. Ám ennek eredményeként hitünk és Isten egyháza is meg fog erősödni, és Isten dicsősége, amikor eljövend.

Ha idegenként kell élnünk ebben a világban, az kényelmetlenségekkel, feszültségekkel és kellemetlenségekkel fog járni, mert kívülállónak lenni nem könnyű. Ha tudatosítjuk magunkban ezt a fajta "idegenséget", attól identitásunk és szándékaink is megtisztulnak, és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan végezhessük szolgálatunkat.

David G. Dethmers

lelkész, az Amerikai Református Egyház

Missziói Szolgálatának vezető munkatársa

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 09. - 1Péter 2,4-10.

Péter emlékeztet arra, hogy egyedül Krisztus a sarokkő, az alapkő, amelyre a ház épül. [...] Az evangéliumból kiderül, hogy az építők megvetették az élő követ, azt képzelvén, hogy saját munkájuk és az általuk kiválasztott kő tetszetősebb. Időnként mi is azt képzeljük, hogy a mi felelősségünk, hogy felépítsük az egyházat, és hogy az egyház ereje a mi erőfeszítéseinktől függ. [...] Péter arra emlékeztet minket, hogy Isten építi az egyházat, és hogy egyedül Krisztus a sarokkő, mely meghatározza a ház szerkezetét.

[...] Bár nem mi vagyunk az építők, mégis szükség van ránk, mivel mi vagyunk a nyersanyag, amelyből a ház épül. Krisztus az élő kő, "kiválasztott és drága", és Krisztusban mi magunk is azzá válhatunk, kiválasztva Isten által, hogy felépüljünk az Ő lelki, lélekkel megtöltött házává. A görög "ház" szó jelentése rendkívül sokrétű. Jelenthet egyszerre lakhelyet is és családot is. Péter mindkét értelemben használja, mivel Isten egyszerre lelki házat és családot is épít; szentélyt emel, és olyan közösséget teremt, melyet átjár a Lélek.

[...] Egyszerre vagyunk az épület és az épület lakói, ám Isten célja nem csupán az, hogy fedelet és társaságot biztosítson számunkra. Elhívatottságunk van a házon belül, azért épülünk, hogy szent papsággá legyünk, és hogy lelki áldozatokat ajánljunk fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Szentély vagyunk, olyan család, amelyet átjár a Lélek, és szent papság, de mindez a világ érdekében.

[...] Péter rendkívüli nagy megbecsülésben részesít minket, mikor azt mondja: "választott nemzettség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe". 

[...] Isten népe vagyunk. Régen senkik voltunk, de most Isten népe vagyunk. Azért vagyunk Isten népe, mert ismerjük a könyörületet. Mivel ismerjük a könyörületet, ezért könyörületesek vagyunk másokkal. Ez Isten lelki házának formáló ereje, a közösség sajátossága, melyet átjár a Lélek, és az Isten által rendelt papi hivatás. Éppen ezért olyan lélegzetelállító az apostol üzenete!

Clifton Kirkpatrick,

az Amerikai Presbiteriánus Egyház főtitkára

(Stated Clerk)

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 08. - 1Péter 2,4-10.

Az apostol üzenete lélegzetelállító! Lelki házzá épülünk és szent papsággá válunk, amellyel Jézus Krisztus által Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánlunk fel. [...]

Péter proklamációja [kiáltványa] a remény drámai kifejezéseként robban be az egyház életébe. Elég jól ismerjük magunkat ahhoz, hogy felismerjük, milyen egyszerű, hétköznapi emberek gyülekezete vagyunk. [...] A házunk sem tűnik mindig lelkinek, ritkán érezzük, hogy szent papság vagyunk. Mégis ezek vagyunk, írja Péter, és ennek kell lennünk elhívatottságunk szerint. [...]

Drámai változások álltak be a társadalmi és vallási élet területén, melyek [...] a keresztyénséget [...] a kultúrának a szélére sodorták, mely rendkívüli módon szekularizált [elvilágiasodott], megosztott és közömbös az intézményes egyház iránt. Felsőbbrendűsége megszűnésével és befolyásának csökkenésével az egyház belső identitása válságba került. Mi az egyház szerepe? Hogyan különül el a kultúrán belül? Hogyan kellene hirdetnie az evangéliumot? Milyen missziós tevékenység az, amely hitelt érdemlő és helyénvaló a mai változó világban? Miért van egyáltalán egyház? Ennek az időnként elbizonytalanító valóságnak a kellős közepébe tör be ez a csodálatos örömhír, hogy rémültségünk közepette lelki házzá és szent papsággá épülünk.

Az építés egy kiválasztott sarokkővel kezdődik, melyet az építők megvetettek, ám Isten mégis ezt választotta. Ez az "élő kő" természetesen maga Jézus Krisztus, akit Isten "kiválasztott és drága" kőnek nevez, mi pedig megváltó Urunknak. Mivel ismerjük Krisztust, időnként túlságosan biztosak vagyunk abban, hogy mi nem vagyunk azok között az építők között, akik megvetik Őt. Azt  gondoljuk, hogy mások beleütközhetnek, de mi soha. [...] Ám az evangélium arról tanúskodik, hogy a megfeszített Krisztus mindig olyan kő volt, melybe beleütköztek - jelenléte megbotránkoztató volt abban a világban, mely tiszteli a hatalmat, és bolond egy olyan világban, mely a bölcsességet dicsőíti. Mi több, az evangélium arra is figyelmezteti az egyházat, hogy minden bizonnyal bele fog ütközni a kőbe, ha alakoskodásra vagy hatalomra áhítozik. Ez a figyelmeztetés szükséges, mivel tudjuk, milyen könnyen rabul ejt minket a világi bölcsesség és hatalom, és hogy könnyen zavarba tud ejteni a kereszt bolondsága és gyengesége. [Folytatása következik!]

Clifton Kirkpatrick,

az Amerikai Presbiteriánus Egyház főtitkára

(Stated Clerk)

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 07. - 1Péter 2,1-3.

"Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr."

[...] a levél írója szerint Jézus Krisztussal való kapcsolatunk alapján elengedhetetlen, hogy Krisztus testével is kapcsolatunk legyen. Az apostol nagyon fontosnak tartja, hogy szeressük egymást. Szövegrészünkben olyan kérdések fogalmazódnak meg, amelyek megzavarják a közösséget, és megakadályozzák annak tagjait abban, hogy szeressék egymást.
[...] Az egymás iránti szeretethez elengedhetetlenül hozzátartozik egymás tisztelete is. A féltékenységgel kapcsolatban arra is emlékezzünk, amit Pál apostol fogalmaz meg, nevezetesen arra, hogy legyünk elégedettek azzal, amink van, és azzal, akik vagyunk.
[...] Manapság az emberek az alapján ítélik meg magukat és egymást, hogy mijük van. A keresztyéneknek ezen túl kell lépni, mert az, hogy kik vagyunk, sokkal fontosabb annál, hogy mink van.
[...] A szent élet kulcsa az, hogy elégedettek vagyunk azzal, amink van, mind anyagi javaink, mind lelki ajándékaink tekintetében.
[...] Az emberek túl gyakran esnek a "bárcsak..." csapdájába. Bárcsak lenne egy házastársam, aki megértőbb és dinamikusabb, bárcsak olyan lenne a gyülekezetem, ahol megértenek, bárcsak a lelkészünk életrevalóbb lenne, bárcsak lenne ezem vagy azom, akkor az életem végre teljes lenne. [...] Nagyon fontos, hogy tudjuk értékelni az adományokat, amiket kaptunk, és ez különösen igaz emberi kapcsolatainkban.
[...] Péter első levelében felveti, hogy ezekre a közösséget felforgató magatartási problémákra a lelki tej a gyógyír. [...] A lelki tej [...] tágabb értelemben azokat az élményeket is jelentheti, amelyek gazdagítják a hívek lelkét és Krisztus testének lelkét [...]. Olyan sokféle módja van, hogy valakinek a lelke gazdagodjon. Először is nap mint nap lehet tanulmányozni a Bibliát. Másodszor, lehet közös istentiszteleteket tartani, vagy csoportosan visszavonulni egy kis elmélkedésre. Lehet a gazdagodás alkalma a Krisztus nevében végzett szolgálat is [...]. Ez a szövegrész arra hív fel bennünket, hogy vegyük észre, milyen úton-módon növekedhetünk személyiségünkben mi, [...] és hogy soha ne válasszuk szét az egyéni növekedést attól, ahogy Krisztus testeként együtt növekedhetünk. [...] Hogyan növekszik az egyén lélekben, és hogyan Krisztus teste? Nem arról a növekedésről beszélek, amikor taglétszámunk gyarapszik, bár tudom, hogy ez is fontos. Azokra az élményekre gondolok, amelyek Krisztus testét erősítik, építik, és elmélyítik testvéri kapcsolatunkat a Szentlélek által.

William C. Imes professzor

a Bangori Szeminárium dékánja,

USA, Krisztus Egyesült Egyháza

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 06. - 1Péter 1,13-23.

A küzdelem, melyre az apostol elhívja a keresztyéneket, konkrétan és érthetően megfogalmazódik:

• "elméteket felkészítve" annyit tesz: lelkileg legyetek felkészülve a cselekvésre, tűrjétek fel az ingujjaitokat. Meglepő, hogy az apostol a szellemi restséget tartja a legveszélyesebbnek. Azt, hogy valaki kritika nélkül tesz magáévá meggyőződéseket, szélsőséges eszméket. A hit és az ésszerűség, a tiszta elme és a Krisztus ígéreteibe vetett hitünk nem állnak egymással ellentétben. [...] A hithez, amely komoly megpróbáltatásokon segít minket átjutni, józanság és a kinyilatkoztatott igazság jól megfontolt elfogadása szükségeltetik. [...]
• "[...] teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok." Krisztus második eljövetele, amelyet Krisztus az apostolainak ígért [Mt. 24,44; Lk. 9,26; Jn. 14,3 stb.], biztos pontot jelent a keresztyének számára, és egyben hitük alaptétele. [...] Az egyház most is csak Krisztus kegyelme által létezik ezen a világon, ám ennek a kegyelemnek az igazi beteljesedése csak a jövőben lehetséges. [...]
• "Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint..." [...] A szentségre való törekvés nem csupán a keresztyén egyén sajátossága, aki a belső növekedésért és az új megértéséért küzd. [...] Fontos azonban az egyház közös istentiszteleti formája is, amiben Isten az Ő nagy áldozatával ismerteti meg a keresztyéneket, melynek során feláldozta az Ő egyszülött Fiát. [...] Ha Jézus Krisztus minden keresztyén testvérévé lett, akkor vele együtt mi is ugyanannak a mennyei Atyának vagyunk a gyermekei.
• "félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét": [...] Az "engedelmes gyermekek" mélyen tisztelik Atyjukat. Nem akarnak neki csalódást, bánatot okozni. Az Ószövetségben gyakran szerepel az istenfélelem szó az isteni bizonyosság szinonimájaként. Ám az igaz istenfélelem ne zárja ki a hálát, az örömet, vagy a várakozást. [...] Az igaz istenfélelem megóv minket az engedetlenségtől és a bűntől.
• "[...] tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból": ez a keresztyén hit csúcspontja. Az apostol az olvasók számára jól ismert, kézzel fogható képet használt annak megvilágítására, hogy nem talmi (ál) dolgok által szabadultunk meg rabságunkból, ugyanis a felszabadított rabszolgákért vagy hadifoglyokért arannyal vagy ezüsttel fizettek a régi időkben. A hibátlan és szeplőtelen Bárány volt a váltság értünk: az Ő drága vére és élete. A legnagyobb árat fizette értünk. [...] A szentségért folytatott küzdelemben nem a félelemnek kell hajtania minket, hanem hálával telt szívünknek. Hiszen ki maradhat régi önmaga, ha Krisztus határtalan szeretete már megnyilvánult? Így a kegyelem által élünk, és a szívünket megtöltő remény a forrása vágyakozásunknak, hogy hasonlókká legyünk Krisztus képéhez. [Róma 8,29].

Pavel Smetana,

a Cseh Testvéregyház főtitkára 

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 05. - 1Péter 1,13-23.

A keresztyének szentsége veszélyben forog a mindennapi életben. Az apostol figyelmeztet bennünket két olyan fontos dologra, amelyek veszélyeztetik az egyházat, és megfosztják attól a szentségétől,  amelyre Isten elhívott minket:

• Legfőképp a szenvedélyek ellen kell küzdenünk fáradhatatlanul [1Péter 1,14]. A keresztyének nem válhatnak ezek rabjává. [...] Az érzékiség, hatalomvágy, nyereségvágy, mind olyan tulajdonságok, melyek a még meg nem váltott ember viselkedését és törekvéseit határozzák meg [Máté 15,19]. Ezek a szenvedélyek nem lehetnek meghatározóak a keresztyének döntéshozatalaiban, magtartásában és emberekhez fűződő viszonyában. [...]
• [...] "ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek". Meglepő, mivel ezzel az ókori görög filozófia, művészetek, civilizáció, kultúra, valamint a politikai és gazdasági rendszer hiányosságát fejtegeti. A levél a kis-ázsiai gyülekezetekhez szól, melyeknek tagjai javarészt a görög kultúra befolyása alatt élő pogányokból áttért keresztyének voltak. A kulturális és társadalmi hagyományoknak nagy szerepe van mind a társadalom, mind az egyén életében. Ezek alakítják az erkölcsi szabályokat, a magatartást, az emberek közötti viszonyokat. Ezek határozzák a társadalmi és vallási tabukat, valamint kijelölik azt a szellemiséget, melynek keretein belül az emberi élet zajlik és fejlődik. [...] A Szentlélek jelenléte a keresztyének számára megőrzi a megkülönböztetés és az értékelés képességét. Az egyház [...] radikálisan megtagadott mindent, ami ellentétben állt Krisztus törvényével, ugyanakkor nem tétovázott átvenni és továbbfejleszteni mindazt, ami megfelelt a Szentlélek útmutatásának.

Pavel Smetana,
a Cseh Tesvéregyház főtitkára

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 04. - 1Péter 1,13-23.

Péter első levele Krisztus feltámadásából indul ki, mely Isten kegyelmének legfőbb bizonyítéka, [...] a továbbiakban folyamatosan erre emlékezteti olvasóit, és ennek a nagyszerű tettnek a következményeiként fogalmazza meg a kihívásokat és intelmeket. Hangsúlyozza azt a tényt, hogy életünk tanúságtételét nem csupán a szűkebb értelembe vett szeretet irányította cselekedetekre kell korlátoznunk, hanem a Krisztusba vetett hitünk gyökereire, és arra az erős, reményteli és kegyes magatartásra, mellyel a körülöttünk lévő világhoz fordulunk. [...] A 15. vers a tanító rész súlypontja, amelyben minden ígéret és kihívás összefut: "Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." [1Péter 3,15]

A szent szónak az Ószövetségben két lényeges jelentésbeli szintje van:

• Először is a szentség valami isteni dolgot jelent. A szentség a legmélyebb értelemben egyedül Istent jelenti. A szentség Isten méltóságát, elfogulatlanságát, különbözőségét, megfoghatatlanságát fejezi ki. [...] Azok az emberek szentek, akiket Isten kiválasztott, elhívott az Ő szolgálatára, hogy jelként szolgáljanak az emberiség és a teremtés számára. Szent az, aki Istenhez tartozik. Az Újszövetség tanúi a szónak ezt a jelentését vették át. Krisztus egyháza szent, mert Krisztus megnyerte és megszentelte azzal, hogy életét áldozta érte. Szentté tette, ezáltal a levél olvasói is szentnek nevezhetők, annak ellenére, hogy az apostoloknak újra és újra bizonyítaniuk kell ezt előttük, és arra buzdítani őket, hogy Krisztus törvényei szerint éljenek.
• A második lényeges szint a tökéletesség, tisztaság, igazságosság, jóság, kegyesség és a gonosszal szembeni ellenállás. A két szint gyakorlatilag egymásba olvad. A szentség egyszerre ajándék, cselekedet és küzdelem. Az engedékenység és a hála kifejeződése, és a Szentlélek által megerősített új élet záloga. Az apostol felhívásában mindkét szintet szem előtt tartotta. A szentség mindenekfölött azt jelenti, hogy hűek maradunk Krisztushoz. Egyedül Ő a szentség forrása. Éppen ezért az apostol ezt írja: "De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." [Róma 8,9b] Szentnek lenni azt jelenti, hogy követjük az Ő példáját. Jézus Krisztus a megszentelt élet középpontja, példaképe, irányadója és lelki forrása. (Folytatása következik!)

Pavel Smetana,
a Cseh Tesvéregyház főtitkára

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 03. - 1Péter 1,3-12.

"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra." [1Péter 1,3-4]

A levél az üdvözlés után Isten túláradó magasztalásával folytatódik, mintha csak harsonák szólnának. Dicsőség és hálaadás Istennek, aki képessé tesz minket a reménykedésre és az örvendezésre, még a legnagyobb nehézségek közepette is. Nem tudjuk pontosan, hogy mi mindenen kellett keresztül menniük azoknak, akikhez a levél íródott. Talán a római államhatalom üldözte őket, amiért egy tiltott valláshoz ragaszkodtak? Vagy más vallású szomszédjaik mindennapos áskálódása miatt szenvedtek?

[...] Áldd, lelkem, az Urat, áldd az Istent. Hallelujah! De hogyan? Az én lelkem mindenütt csúnya, irigy, gonosz dolgokba botlik, hazugságokba, képmutatásba és baklövésekbe. [...]

A levél írójához hasonlóan, azért tanulmányozzuk a Szentírást, hogy rájöjjünk, miért érdemes dicsérni Istent és az ő cselekedeteit: igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, megszabadítja a rabságban sínylődőket, megvédi az idegeneket, segíti az özvegyeket és az árvákat.

[...] Nem kellene megértenünk, hogy csak azoknak engedtetik meg Isten dicsérete, akik hajlandóak felismerni az Ő jó terveit?

Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számunkra. 

[...] Érdekes lenne megírni Isten magasztalásának történetét, hogy hol helyezkedik el a keresztyének életében. Az események előzményeként vagy eredményeként jelentkezik? Vajon egyfajta egyensúlyhelyzetet teremt a veszély elmúltával, vagy a sikeres és áldott élet lírai, dicsőítő megnyilvánulása?

Isten magasztalása a példamutató keresztyén élet velejárója. Ám a szenteskedő az opportunista [megalkuvó, kiegyezésre hajlandó, a mindenkori helyzethez viselkedésével alkalmazkodó, a pillanatnyi előnyökért a fontosabb célokat eláruló] nem áldja az Istent minden ok nélkül, és nem fejezi ki a háláját bizonyítékok nélkül. Az idő előtti [események előtti] magasztalás és hálálkodás merészsége - mint Péter levelében - már kikopott a használatból a hivatalos egyházban. Sokkal inkább hajlunk arra, hogy kritikával szemléljük mai világunkat, hogy gyászoljuk a veszteségeinket, hogy intsünk és panaszkodjunk, és ebben valódi szakértelemre tettünk szert.

Peter Karner,

az Osztrák Református Egyház

szuperintendense.

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 02. - 1Péter 1,1-2.

"Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."

[...] Péter azt írja, hogy a keresztyének számára a hit döntő fontosságú. Először is tudatja velük, hogy "ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint". Vajon ezeknek a szavaknak az a célja, hogy a keresztyéneket büszkévé és arrogánssá tegyék, és különbnek érezzék magukat azoknál, akik még nem tértek meg? Semmiképpen sem. A levél írója e szavak leírásakor bizonyára arra gondolt, amit Jézus mondott egykoron tanítványainak: "Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki" [János 15,16]. Ha ez igaz Jézus tanítványaira nézve, akkor igaz a nem zsidó származású keresztyénekre is, akiknek a levél íródott. Semmi okuk nincs rá, hogy büszkék és arrogánsak legyenek, különbnek érezzék magukat másoknál, mert az Isten kiválasztotta őket. Éppen ellenkezőleg! Az, hogy maga Isten választotta ki őket kegyelme által, azt jelenti, hogy szerénynek kellene lenniük, és hálával kellene áldozniuk Istennek, ahelyett, hogy lenézik embertársaikat.

Tudomásul kellene venniük, hogy nem azért lettek keresztyénné, mert különbek másoknál, hanem a "a Lélek megszentelő munkája által". Igen, a Lélek által. Hogyan imádhatnánk az Urat, a Lélek segítsége nélkül? Hogyan lehetne bárkinek Istenbe vetetett hite, ha nem a Lélek által? Ha a kis-ázsiai nem zsidó származású keresztyéneket sok száz évvel ezelőtt emlékeztetni kellett arra, hogy milyen nagy szerepet játszik a Lélek az életükben és hitükben, akkor a mai keresztyéneket még inkább emlékeztetni kell rá. [...]

Péter levelének üdvözlése ugyan nagyon rövid, ám gazdagon tanúskodik a hitről, melyet írója megvall. Péter emlékeztette olvasóit Isten bőséges kegyelmére. Felhívta figyelmüket a Lélek munkájára. A továbbiakban pedig arra inti a Kis-Ázsiában élő nem zsidó származású keresztyéneket, hogy legyenek engedelmesek Krisztusnak, aki meghalt értük a kereszten. [...] Az inkarnáció [testté létel] azt jelenti, hogy "az ige testté lett", "Isten velünk van". Isten jelen van a világban, a társadalomban és az egyházban.

A keresztyének valójában jövevények. Ez az, amit Péter első levelében tudtára akar adni a Kis-Ázsiában élő keresztyéneknek. De Isten maga is nem jövevény-e? Igen, Isten, aki szintén jövevény, társunkká lett. Jövevényből felebaráttá, baráttá, társsá, mi több útitárssá és irgalmas samaritánussá lett - Isten, mint Lélek, mindig is ez volt, és ez is marad, Jézus Krisztus által. Keresztyénnek lenni annyit tesz, hogy követjük ezt az Istent, hogy felebarátokká, barátokká, társakká, útitársakká, mi több, samaritánusokká váljunk mi magunk is, minden velünk szembejövő férfivel, asszonnyal és gyermekkel szemben. Erre buzdítja Péter a nem zsidó származású keresztyéneket levele üdvözlő részében, de a továbbiakban is. Minket is arra szólít fel, hogy ilyen jövevényekké váljunk a mai világban, nem pedig elidegenedett, érdektelen, szenteskedő jövevényekké. Azt kéri tőlünk, hogy legyünk elhivatottak és könyörületesek.

(Choan-Seng Song tajvani professzor

Berkeley Egyetem - USA)

Tovább olvasom

Johanna ma lett 7 hónapos!

Kislányunk Johanna a mai napon, néhány perce lett 7 hónapos!

Tovább olvasom

MEGSZENTELT ÉLET - 01. - 1Péter 1,1-2.

"Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."

Az ősegyház a Krisztus utáni első század idején, amikor Péter első levele íródott, viszonylag békés korszakot élt. Néró császár üldözései Kr. u. 64-ben kizárólag Rómára korlátozódtak, és mint múltbeli esemény, hamar feledésbe merültek. [...] A Kis -Ázsiában lévő gyülekezeteknek, melyek a mai Törökország területén éltek, és akikhez ez a levél is íródott, többségükben nem zsidó származású keresztyének voltak a tagjai.

Vajon mi mondanivalója lehetett egy zsidó származású keresztyénnek, aki Rómából írta levelét a Kis-Ázsiában élő nem zsidó származású keresztyéneknek? [...] Mit mondhatott azoknak a keresztyéneknek, akik a pogány vallásokból tértek meg? [...] Egyrészről a keresztyén hitnek vannak alapvető tanításai, másrészről vannak olyan kérdések, melyekkel a nem zsidó származású keresztyének szembesültek társadalmukban. Hogyan lehetséges építő kölcsönhatásba hozni a hit elvárásait az élet realitásával? Ez a teológiai teher nyomta Krisztus első tanítványa, Péter vállát levele megírásakor.

"Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."

Rembrandt: Péter apostol

[...] A hit, amelyet Jézus Krisztus követőinek szívébe vésett, minden más hitnek fölötte áll, Isten bőséges kegyelme által. A keresztyének Isten kegyelme által tudják, hogy kik is ők valójában. [...] A "bőséges" szó jelentése: gazdag, hatalmas, bőven elég. Isten kegyelme is gazdag, hatalmas, és bőven elég. Ez arra emlékezetet minket, amit Isten mondott Pál apostolnak, amikor az apostol azt kérte, hogy távolíttassék el a tövis, mely a testébe adatott:"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." [2Korinthus 12,9]. Isten valójában azt mondja Pálnak, hogy az ő kegyelme bőséges, gazdag, hatalmas, és bőven elég. [...] Péter is erre az isteni kegyelemre utal levelében. Isten kegyelme hatalmas.
A kegyelem mellett a "békességet" is megemlíti. Az isteni békesség nemcsak a konfliktusok és a háborúk nemlétét jelenti. Ismét Pál szavait idézve, arról a békességről van szó, "mely minden értelmet meghalad" [Filippi 4,7], vagy ahogy Jézus mondta utolsó szavaival a keresztfán: "Békességet hagyok nektek" [János 14,27]. Miféle békesség ez? Isten szeretetéből született békesség. Az örökkévaló Isten békessége.

(Choan-Seng Song tajvani professzor

Berkeley Egyetem - USA)

Tovább olvasom