A Jézus körül kiáltozó tömeg az arctalanok tömege. Azok, akikről semmit sem tudunk. Nem tudjuk a nevüket, ne tudjuk azt sem, hogy mi indította őket erre a gonoszságra, és nem tudjuk, hogy mi táplálta Krisztus iránti féktelen gyűlöletüket.
Talán ők a gyáva kisemberek tömege, akik a névtelenség mögé bújva mernek "bátrak" lenni. Talán ők a reménytelenség, a csalódás emberei, akik mást és többet vártak volna egy Messiástól? Talán ők az ingyen megvásárolható, a bármerre befolyásolható, a gondolkodás nélküli massza, amelynek csak a hangjában van az ereje. A nép.
Mégis van bennem valami tiltakozás az ellen, hogy nép ennyire bárgyú, ennyire megvezethető, ennyire befolyásolható legyen. Vagy mégis? A tömeghisztériának, a jól és jókor bemondott jelszavaknak, a bekiáltott vezényszavaknak ekkora hatásuk van? A tömeg pszichológiája az, hogy magával ragad és sodor. A nagy sodródásban pedig senki sem kérdez, és a tömegben még a maradéknyi igazság is felmorzsolódik.
A tömeg arctalansága emelt hatalomra diktátorokat. Az arctalanság hangja, kiáltozása mindig győz az ésszerűség, a logika, a jóérzés, az ártatlanság, az igazság felett. (Ezért ódzkodom mindenkitől, aki azzal az igénnyel lép fel, hogy ő a nép hangja, és a nép nevében cselekszik.)
Az arctalanság sokaknak mentsvár, a tömeg sokaknak a hely, ahol el lehet bújni a felelősség elől. De az arctalanság mögé bújva nem lehet a személyes felelősség alól kibújni. A Jézus keresztre küldő arctalanok kiáltozása hiába győzött. Isten, aki szívek vizsgálója jól ismerte, ismeri az arctalanok nevét. Ha más nem is, de Ő tudja, kik voltak a "feszítsd meg-et" kiáltó arctalanok.
Ne akarj elbújni mások mögé az életeddel! Ne hivatkozz arra, hogy mások is így élnek! Mert senki sem mások, hanem csakis a saját bűnei miatt fog Isten előtt felelni szavaiért és tetteiért!
