A hit éjszakája

Egy könyvben olvastam a címben olvasható kifejezést, és nagyon megragadott. A kifejezéssel azt a állapotot akarta leírni az író, amikor az Istenben hívő ember mélységbe jut, kiált Istenhez, és úgy tűnik Isten hallgat, nem válaszol, nem siet segítéségére. A kétségbeesés pillanatai ezek, amikor az ember valami kézzelfogható után vágyik, vár valami csodát, amely a nyomorúság szomorúságát örömre változtatja.

Van ilyen helyzet, amikor az ember szeretné tapinthatónak érezni Istent, jelenlétét sokkal valóságosabbnak érezni, és szeretetét érzékelhetőbbé. De néha tényleg úgy tűnik, hogy Isten elrejtőzik, nem mutatja magát. Nem tesz azonnali csodát, nem változtatja meg az események sodrát, nem írja felül a történetünk.

Sokat gondolkozom azon, hogy miért van ez így. De nincsen jó válaszom a kérdésemre. Illetve a válaszaim, amelyeket "évtizedes" hívő életem alatt találtam/kaptam, annyira együgyűen egyszerű: minden helyzet Isten akaratából adódik, és mindent felhasznál arra, hogy formáljon engem. Rendben. Tudom, hogy így igaz. Hiszem. Bár a mélységben lévőnek, a próbák között élőnek, vajon könnyebb lesz ettől a választól bármi is?

Azt gondolom, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor csak a hit éjszakája van, és Isten is olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik, amikor az ember a hit és hitetlenség határán vergődik tehetetlenül.

Úgy gondolom, hogy jó lenne megspórolni ezeket az "élményeket", de nem lehet. A tudatom mélyén sejtem, hogy szükségünk van rájuk. Szükségünk van erre az "elhagyatottságra", amely persze nem elhagyatottság, csak egy intenzív, és erős érzés, amely elhomályosítja Isten valóságát is. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy: "Hiszek Uram, mert ha nem hinnék, nem maradna semmim." Még jó, hogy hiszem azt is, hogy minden alagútnak vége lesz egyszer.

Tovább olvasom

Törekedjünk az egyszerűségre!

„Mintha az egyszerűség valami sajnálatos dolog lenne! Pedig az igazság épp ennek a fordítottja. Épp ezért a legbonyolultabb intelligencia sem ér sokat, ha magjában nincs ott a lélek egyszerűsége, életadó ereje. Az egyszerűséget nemhogy ki kellene nőnünk az egyszerűség kell, hogy életünk legbensőbb programja legyen.”

Pilinszky János: "Egyszerűek imája" részlet

Tovább olvasom

Létezik-e Isten?

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kulturálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

Tovább olvasom

Kétségek

Tegnap a Lukács 7,18-35-ről volt szó bibliaórán. A rész két szakaszra osztható fel: 1. 7,8-23. és 2. 7,24-35. Ez a bibliai szakasz a kétségekről szól. Csak az nem mindegy, hogy kinek a kétsége a miénk.

1. 7,18-23. Keresztelő János a börtönből küldi el tanítványait Jézushoz azzal a kérdéssel, hogy: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" János kétsége a hinni akaró ember kétsége. Azé az emberé, aki hinni szeretne akkor is, ha a látható és tapasztalható dolgok, események a hit ellenére vannak.

Keresztelő János szolgálatának kezdetén, mint az eljövendő Messiás útkészítője, a szabaduláson kívül, Isten igazságos ítéletét is meghirdette annak eljövetelével. (Lukács 3,9.16-17.) De amikor látja Jézus szolgálatát, akkor csak a próféciák első felét látja beteljesedni. Mintha Jézus csak az egyének sorsával, megmenekülésével törődne, és mintha egyáltalán nem érdekelnék a világ, a nemzet sorskérdései és problémái. 

Jézus azonban egészen más "program" szerint cselekedett, mint azt elvárták volna tőle. Első eljövetelekor, és azóta is, a próféciák első feléért cselekszik, vagyis a személyes megmentésünkért, megmenekülésünkért "dolgozik". De eljön az idő, amikor a próféciák második fele is beteljesül: közeleg az Úr nagy és félelmetes napja. Jaj annak, aki addigra nem lesz kegyelmet talált emberré.

2. 7,24-35. Amikor elmennek János tanítványai, Jézus a körülötte lévő hallgatósághoz fordul, és Jánosról kérdezi őket. Keresztelő János szolgálatának kezdetén ezrek mentek hozzá (Máté 3,5-7). De mostanra hová lett az a nagy felbuzdulás? Hová tűnt a bűnbánat és Isten előtti megalázkodás gyümölcse? Jézus erre emlékezteti az ott lévőket. Emlékezzenek arra, hogy kimentek Jánoshoz a pusztába, és arra, hogy miért mentek ki hozzá.

Mert a többség ma már egészen másként tekint Jánosra. Amiért egykor csodálták, ugyanazért most már őrültnek, ördögtől megszállottnak tartják (7,33). Azok, akik öltözéke és aszketizmusa miatt utasították el János, Jézust, mert éppen az ellenkezőjét tette, el kellett volna fogadniuk. De ők sem Keresztelő Jánost, sem Jézust nem fogadták el. Mert eleve nem is akarták őket elfogadni. Sem a személyüket, sem a tanításukat. Mert azok zavarták volna az ő kis köreiket. Ezek az emberek is kétségeiknek adtak hangot, de a kétségeik nem a hinni akar emberek őszinte kétségei voltak, hanem azoké, akik (ki)fogást keresnek csupán az elutasításhoz.

Nem az a baj, ha kétségeid vannak, akár Istennel kapcsolatban is, hanem az, hogy az a kérdés, hogy miét keresed kétségeidre a választ. Azért, mert jobban akarsz bízni, vagy azért, mert kifogást keresel arra, hogy miért ne higgy.

Tovább olvasom

Milyen lehet az időn kívűl?

"Az időről alkotott felfogás az, ami rendkívül jól érzékelteti az óriási különbséget Isten nézőpontja (fentről) és a miénk között, és ma már hiszem, hogy ez a különbség az oka sok megválaszolatlan kérdésünknek, ha úgy érezzük, hogy csalódtunk Istenben. (...) Isten, aki kívül áll mind az időn, mind a téren, úgy szemléli, mi történik a földön, hogy mi csak találgatunk, és sohasem értjük meg teljesen."

Philip Yance

Tovább olvasom