Tegnap fejeztem be Philip Yancey: "Kerülő utak a boldogsághoz" című könyvének olvasását. Yancey a Christianity Today című lap főszerkesztője, és több könyv szerzője, amelyeket több nyelvre le is fordítottak.
A szerző más könyveit is olvastam (Meghökkentő kegyelem, Csalódás Istenben, Jézus másként), ezért nagy izgalommal kezdtem ennek a fent megnevezett könyvnek az olvasásához. Érdekes szellemi kalandnak ígérkezett olyan emberekről olvasni, mint Martin Luther King, Chesterton, Tolsztoj és Dosztojevszkij, vagy éppen Gandhi. Legalábbis én ennyit ismertem abból a 13 emberből, akikről Yancey úgy ír, mint akiket szívesen magával vinne, ha a szkeptikusok vagy egy másik vallás képviselői meghívnák konferenciájukra, hogy megmagyarázza miért hisz Istenben.
Bevallom már a neveket olvasva is csodálkoztam, hogyan kerül például Gandhi, akiről tudtam, hogy elutasította a keresztyénséget, vagy Martin Luther King, aki házasságtörő volt, egy keresztyén ember példaképei közé? Mit taníthat nekünk a törvényeskedő és abba belefulladó Tolsztoj, aki szerette Istent, de a családja iránt képtelen volt szeretetét kifejezni? Azután vannak a könyv "szereplői" között sikeres keresztyén írók, akik a siker oltárán feláldozták házasságukat. Van olyan ember közöttük, aki nem jár istentiszteletre, hanem otthon éli meg a keresztyénségét - lehet ilyen? Szóval, mit lehet ezektől az emberektől tanulni?
Nem gondolom azt, hogy ez a könyv Yancey legkiválóbb könyve. Az eddig olvasottakhoz képest bizonyosan nem. Sokszor éreztem úgy olvasás közben, hogy én más címet adtam volna ennek a könyvnek. A feleségem fogalmazta ezt meg jól: "Tévutak a vélt boldogsághoz". Igen, sok szereplő életét olvasva inkább ez erősödött meg bennem is: néhányuk tényleg tévúton járt egy általa vélt boldogság felé, amelyet nem ért el soha.
Lehet mégis tanulni tőlük bármit is? Ennek ellenére mégis azt írom: igen! Ha mást nem azt, hogy vigyázzunk arra, hogy magunk el ne essünk, el ne bukjunk úgy és abban, ahogyan és amiben ők elbuktak. A könyv olvasása közben az is megerősödött bennem, hogy a közélet vizeire csak az merészkedjen, aki mindvégig hűséges tud maradni Krisztushoz, és minden helyzetben képes szorosan "fogni" Megváltója kezét. Mert ha nem, akkor úgy fog elsüllyedni, akár Péter, amikor a vízen próbált járni. Azon is elgondolkoztam, és erről Yancey is írt, hogy a mai politikai élet nem hívő embereknek való. (És ezzel nem a szó eredeti értelmében gondolkodom, mert számomra a politika a közélet formálást jelenti!) Az is biztos, hogy a keresztyének néha nagyon agyament módon állnak hozzá a közélet és a politika dolgaihoz, zsigerből elutasítva mindent, ami ezzel kapcsolatos. Ez sem helyes hozzáállás.
Végezetül ajánlom-e ezt a könyvet bárkinek is elolvasásra? Összességében igen. Érdekes dolgokat fedezhet fel az ember, amelyek elgondolkoztatják, már ha ezzel a szándékkal ül le Yancey könyve elé. De az is bizonyos, hogy több szereplő inkább ellenpélda lett számomra abban, hogy így nem akarom követni Jézust...
