Egy vak fiú egy ház lépcsőjén üldögélt egy kalappal a lábánál. Kitámasztott egy táblát: "Vak vagyok, kérem, segítsenek!" – felirattal. A kalapban csak néhány érme volt.
Egy férfi járt arra. Elővett néhány aprót a zsebéből és a kalapba dobta. Aztán felvette a táblát, megfordította és írt rá néhány szót.
Visszatette a táblát, hogy mindenki, aki arra jár lássa az új kiírást.
Hamarosan a kalap kezdett megtelni. Sokkal több ember adott pénzt a vak fiúnak. Délután a férfi, aki kicserélte a feliratot, ismét arra járt, hogy megnézze mi történt. A fiú megismerte a lépteiről és megkérdezte: – "Nem ön volt aki megváltoztatta a feliratot a táblán ma reggel? Mit írt rá?" - A férfi azt mondta: – "Csak az igazságot írtam. Azt amit te is mondtál, csak egy kicsit másképpen." A férfi a következőt írta: – "A mai nap egy csodálatos nap, és én nem láthatom!"
Mind a két felirat ugyanazt közvetítette, hiszen mindkét a felirat azt mondta, hogy a fiú vak. De az első csak egyszerűen azt mondta: a fiú vak. Ezzel szemben a második, felhívta az emberek figyelmét, hogy milyen szerencsések, hogy ők nem vakok. Ugye nem meglepő,hogy a második sokkal hatásosabb volt?
A történet tanulsága: Légy hálás mindenért, amid van! Mert semmi sem természetes, semmi sem jár az életben azért, mert megérdemeljük. Ezt csak a reklámok hirdetik! Ne várd meg azt, amíg elveszítesz valamit, hanem ma tanuld meg értékelni életed nem természetes ajándékait! Ne feledd a bibliai bölcsességet: "Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Korinthus 4,7)




0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése