A reformáció emléknapja

Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. 

Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. 

Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. A történelemi protestáns felekezetek A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.

Tovább olvasom

Szelíd arcú gyilkosok

"... az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz...". Erről a  bibliai igazságról oly könnyű elfeledkezni akkor, amikor viszonylagos békesség veszi körül az embert. De vannak olyan korszakok, amikor "az ember úgy elaljasul", hogy nincsen senki, aki a fent idézett bibliai igazságot megkérdőjelezné. Amikor az ember szívében élő minden gonoszság utat tör magának, mert biztatást kap, mert olyan körülmények teremtődnek körülötte, amelyekben erőre kap, és gátak és korlátok nélkül felszínre tör.

Embertelen korszakoknak tartjuk ezeket az időket, mert önmagukból és emberségükből kivetkőzött emberek pusztítanak ilyenkor, akik valamilyen igazság nevében rombolnak mindent: igazságot, erkölcsöt, hitet.

Sokszor van úgy, hogy ha ezeknek az embereknek az arcába nézünk, akkor nem látunk bennük semmi vadságot, gonoszságot, embertelenséget. Egyszerűen egy másik arc néz vissza ránk, egy emberé, egy hozzánk hasonló emberé. Sokszor kedélyes, szimpatikus emberek arca az övék. Ők is mosolyognak, ők is ölelnek, ők is szerettek. Nehéz úgy látni őket, mint hóhérokat, embereket, akik sokat küldtek a halálba szemrebbenés nélkül. Talán éppen ezért olyan brutálisak, mert "emberbe csomagolt" embertelenek ők. Megnyerő gyilkosok, akik sokat elámítottak, és akikről a szelektív emlékezet, csak a kedélyességüket tartotta meg emlékezetében.

A XX. századi történelemből sok ilyen "szelíd és kedélyes" gyilkos arca néz vissza ránk. Akik sokakat elámítottak,és állítottak maguk mögé. Mert nem mindenki az, akinek látszik, és akinek mutatja magát. Mert az vagy, aki a szívedben vagy.

Tovább olvasom

A szellemi ember hivatása

"A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni, és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsődleges hivatása...

A szellemi ember köteles kimondani az igazat. Kötelezi őt erre az Istentől kapott írástudói rang, a látás és a kimondás képessége. Kötelezi őt erre magasabb rendű emberi mivolta és nem utolsó sorban a hitel, melyet szava - akár igazat mond, akár nem - az emberi tömegek fölött élvez.

A szellemi ember felelőssége nem ismer megalkuvást és a jövendő könyörtelenül számon kér tőle minden kimondott szót. Az emberiség nagy perceiben a szellemi ember a koronatanú: eskü kötelezi arra, hogy az igazat vallja, csak az igazat és elhallgatás nélkül a teljes igazságot. Tanúvallomásától függ a perek kimenetele, és ha hamis tanúnak bizonyul: világkatasztrófákat von maga után. Köteles kimondani hangos szóval az igazságot, kínzókamrában és bitófán éppen úgy, mint bársonyszékben." (Wass Albert)

Tovább olvasom

A vak lány

Volt egyszer egy vak lány. Gyűlölte magát a vakságáért. És gyűlölt mindenkit, kivéve szerető barátját. Ő mindig mellette állt, mindenben segítette.
Egy nap azt mondta a lány:
- Ha látni tudnék, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy pár szemet. Mikor levették a kötést, látott. Látta a barátját is.
Ő megkérdezte:
- Most, hogy már látsz, hozzám jössz feleségül?
A lány ránézett és látta, hogy a barátja vak. Már a fiú becsukott szeme is sokkolta. Erre nem számított. Már a gondolattól is irtózott, hogy egy életen keresztül a csukott szemeit nézze.
A barátja elment és másnap a lány levelet kapott, amiben ez állt:
- Nagyon vigyázz a szemeidre kedvesem, mert mielőtt a tiéd lettek volna, az enyémek voltak.

Tovább olvasom

A csodák nélküli hit

"Aki nem hisz Istenben csodák nélkül, az a hitét a csodákra, és nem Istenre alapozza." (Spurgeon)

Tovább olvasom

Láttál már depressziós fát?

 

"Láttál már depressziós fát? És szorongó madarat? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol…" (Ismeretlen szerző)

Tovább olvasom

Nem a tehetség számít...

Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás. (Lawton Collins tábornok)

Tovább olvasom

A vallásosság értéke

"Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét." (John Bunyan)

Tovább olvasom

Valakinek fontos vagy...

Bár nem gondolom, hogy a szerelem lenne a lélekdonor, mégis sok értékes gondolat van ebben a számban... Különös fontos, hogy "valakinek te vagy a lélekdonor".

Tovább olvasom