Egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán.A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap, bár mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek 1 km-es előnnyel. A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek.
A menedzsment úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy bizottságot, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet, és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után feltárták, hogy amíg japánoknál heten eveztek és egy ember kormányzott, addig a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A menedzsment erre rögtön felkért egy hozzá közelálló tanácsadó céget, hogy készítsenek tanulmányt arról, hogy miként lehetne átalakítani a magyar csapatot úgy, hogy a követező versenyen ők legyenek a győztesek.
Néhány hónap múlva, milliós költség kifizetése után, a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak, és túl kevesen eveztek. A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő, megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató, és egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék. Bővítették az evezős feladatait, és nagyobb felelősséggel ruházták fel.
A következő évben ismét a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel.
A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is, és leállítottak mindenféle evezéssel kapcsolatos beruházást. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között...
